Szervezői kulisszatitkok a rekordlétszámú Bánffy teljesítménytúráról
2026. július 13.
Szerző: Kismihály Boglárka
Rekordszámú, 356 résztvevővel szerveztük meg a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrákat Kalotaszeg és a Vlegyásza-hegység mesebeli vidékén június 20-án. Az időjárás is kedvezett a résztvevőknek: a legmelegebb déli órákban felhők enyhítették a napsütést, így nem kellett nagy hőségben gyalogolni vagy tekerni. Medvével szerencsére senki sem találkozott, a kerékpárosok is balesetmentesen teljesítették a távokat, így mindenki épségben érkezett meg Kalotaszentkirályra, ahol gulyásillat, vidám hangulat és gyerekzsivaj fogadta a célba érkezőket.
A szervezési előkészületek idén sem zajlottak izgalmak nélkül, minden év tartogat új kihívásokat. Az első meglepetés a Kőhegy alatti gyümölcsösnél ért bennünket, ahol a pásztorok bekerítették a területüket, hogy az ötszáz juhból egy se kóborolhasson el, ezzel lezárva a túraútvonalat is. A második kihívás a gyümölcsös felső bejáratánál várt: egy méheket szállító teherautó parkolt ott, körülötte tucatjával zsongtak a virágzást kihasználó méhek. Jogosan merült fel bennünk a kérdés, hogyan fognak mellettük biztonságosan elhaladni a túrázók?
A harmadik gondot a székelyjói ellenőrzőpont jelentette. A terület tulajdonosa jelezte, hogy éppen a túra napjára tervez munkálatokat a teraszon, ezért lehet nem használhatjuk a helyszínt. Gyorsan elkezdtük keresni a megoldásokat. Felmerült az útvonal módosításának ötlete, hogy elkerüljük a lezárt gyümölcsöst és a méheket, illetve az is, hogy átköltöztetjük a székelyjói ellenőrzőpontot a pataktól kivezető úthoz. Egyik megoldás sem tűnt igazán szerencsésnek, ezért végül úgy döntöttünk, inkább személyesen beszélünk az érintettekkel.
Lezárt gyümölcsös, méhek és félresikerült pólórendelés
Elsőként felkerestük a pásztor feleségét, aki vasárnap ellenére nagyon szívélyesen fogadott bennünket, még süteménnyel is megkínált. Megnyugtatott, hogy a túra napján nyitva hagyják a kapukat, a nyáj pedig nem lesz a közelben, így a juhászkutyák miatt sem kell aggódnunk. Ezután felkerestük a méhek gazdáját, s bár nem találtuk otthon, telefonon sikerült elérnünk. Elmondta, hogy ilyenkor nehéz elszállítani a kaptárokat, mert éjszakára mindig maradnak kint dolgozó méhek. Ugyanakkor nagyon kedves és megértő volt, így megígérte, hogy megoldást talál, mert ő sem szeretné veszélynek kitenni a túrázókat. Ekkor már fellélegezhettünk, hiszen a három problémából kettő megoldódott. Az ellenőrzőpont ügyében végül a szerencsében bíztunk. Abban reménykedtünk, hogy talán mégsem kezdődnek el a munkálatok, ezért egyelőre nem változtattunk a helyszínen.
Természetesen a túra hetén is kijutott még néhány izgalomból. Az indítócsomagok összeállításakor derült ki, hogy az XXL-es férfipólók helyett véletlenül női modellt rendeltem, utolsó pillanatban egy önkéntesünk visszalépett, emellett csütörtökön érkezett az e-mail, hogy a megyei tanács pályázatához – amely a Bánffy teljesítménytúrát is magában foglalta – a támogatási szerződés megkötését leghamarabb a túra előtti napon lehet kérvényezni. Szerencsére minden problémára gyorsan találtunk megoldást. A kieső önkéntes helyére sikerült új segítőt találnunk, Bihari Attila villámgyorsan elkészítette a hiányzó férfi pólókat, némi kitartással pedig azt is elértük, hogy a pályázati referens felgyorsítsa a támogatási szerződés véglegesítését.
Pénteken megállás nélkül dolgoztunk: összeállítottuk a pontbírók csomagjait, bepakoltuk a kisteherautónyi felszerelést, de így is csak este hat után sikerült elindulnunk Kalotaszentkirályra. Érkezés után gyorsan átpakoltuk az útvonaljelző táblákat a terepjáróba, és elindultunk a Kőhegy felé, hogy még sötétedés előtt kihelyezzük őket. A késői indulásnak azért megvolt a maga szépsége: a lemenő nap aranyfénybe öltöztette a domboldalakat, majd egy gyönyörű bíborvörös naplementében is gyönyörködhettünk. Este tíz órára az utolsó tábla is a helyére került.
Merész kerékpárosok, majdnem füstbe ment ellenőrzőpont
Másnap reggel már hét óra körül gyülekeztek azok a résztvevők, akik a 22 és 35 kilométeres gyalogos túrákra jelentkeztek, és igényelték a szállítást a havasrekettyei rajthoz, a Stanciu-tisztásra. Idén egy kisebb hadsereg, több mint 120 személy választotta ezt a lehetőséget, ezért két kisbuszt és két nagybuszt is forgalomba kellett állítanunk. Közel negyvenen Kolozsvárról indultak fél hétkor, őket közvetlenül a rajthoz szállítottuk, a többiek pedig saját autókkal oldották meg az utazási logisztikát. Eközben az önkéntesek is sorra megérkeztek. A korai kezdés ellenére mindenki jókedvű volt, örültek a napsütésnek. Miután kiosztottuk a szükséges felszerelést, az energiapótlókat és az útvonaljelző táblákat, a pontbírók elindultak az ellenőrzőpontokhoz, hogy előkészítsék a terepet. A többiek közben berendezték a rajthelyszínt, felhordták az indítócsomagokat és a kellékes dobozokat a lakodalmas terembe, ahol a túl korán érkezett kerékpárosok is besegítettek.
Amint elindultak a buszok Havasrekettye felé, hamarosan kezdődött a következő hullám: rajtoltak a 60/70, illetve a 85/95 kilométeres kerékpáros túrák résztvevői. Néhányan merészet gondoltak, s bemelegítésként kitekertek Kisbácsból Szentkirályig, mielőtt nekivágtak volna a 60/70-es távnak. De olyanok is akadtak, akik a 37 km-es távról átiratkoztak a 85/95-ösre, vagy a 60/70-esre, így az indítóbírók egy percig sem unatkoztak.
Miután lejárt a második nagy hullám is, érkezni kezdtek a 15 és 37 km-es biciklis távok, illetve a gyalogos Kőhegy túraváltozat résztvevői, akik 10 és 11 óra között rajtoltak. Öröm volt találkozni a gyerektúrás kedves arcokkal, a legkisebb bringásokkal és a bátor kis túrázókkal, akik szüleikkel vágtak neki valamelyik távnak. Tizenegy óra körül a gyalogosokat kiszállítottuk a Kőhegy alatti parkolóhoz, a legtöbben a Kőhegy tavához vezető B változat mellett döntöttek, míg néhányan az A vagy a C útvonalon, a Dulului-csúcs felé indultak.
Kisbusszal néhány széket átszállítottunk a székelyjói ellenőrzőponthoz. Megkönnyebbülve láttuk, hogy végül semmilyen munkálat nem kezdődött el a teraszon. Már indultunk volna vissza, amikor előjött a ház gazdája, és ingerülten közölte, hogy itt nem lesz semmiféle ellenőrzőpont. Szerinte előre szólt, hogy dolga lesz, ráadásul mindenki a kertje elé parkolt, így még a füvet sem tudja lenyírni. Próbáltam magyarázkodni, de hátat fordított és otthagyott bennünket.
Közben megérkeztek a pontbírók is, ezért bekopogtunk a ház asszonyához. Ő sokkal kedvesebben fogadott és megnyugtatott, hogy nyugodtan berendezhetjük az ellenőrzőpontot. Emiatt ugyan kisebb szóváltás alakult ki közte és a férje között, végül azonban csak legyintett, sőt azt is felajánlotta, hogy jövőre akár a szomszédos udvaron, az édesanyjánál is kialakíthatjuk az ellenőrzőpontot, ahol biztosan senkit sem zavarunk majd.
Köddé vált szalagok és lejjel megmentett kerékpárkülső
Ezután visszasiettünk Kalotaszentkirályra, ahol finom gulyásillat töltötte be az udvart, és az első kerékpárosok is célba értek. Rövid pihenő után ismét útnak indultunk a Kőhegy felé, hogy kiszalagozzuk a gyümölcsöst, amire előző este már nem maradt idő. Az esztenánál azonban mindkét kaput zárva találtuk, így valószínűleg félreértés történt, és nem azokat a kapukat hagyták nyitva, amelyekben megegyeztünk. A gyümölcsös felső bejáratánál újabb meglepetés fogadott: valaki leszedte a péntek este kihelyezett néhány szalagot, a táblánkat pedig rossz irányba fordította. Nem tudtuk, hogy tréfának szánta-e, vagy sikerült magunkra haragítani valakit, de mi inkább kedvességgel válaszoltunk: megcsomóztuk az elszakadt villanypásztort, és folytattuk a munkát.
Amikor visszaértünk Kalotaszentkirályra, már tálalták a gulyást. Gyorsan elszaladtunk a meglepetésként rendelt 85 kürtőskalácsért, majd felgyorsultak az események. Sorra érkeztek célba a fáradt, de mosolygós résztvevők, s szemtanúja lehettem, hogyan mentettek meg egy kihasadt kerékpárkülsőt néhány román lej leleményes felhasználásával. Jó érzés volt végignézni az élettel teli udvaron, ahol a túrázók a fák árnyékában, a füves patakparton pihenték ki a nap fáradalmait. Különösen megható volt köszönteni a legfiatalabb hősöket, akik sikeresen teljesítették a 22 kilométeres távot.
Lelkes önkénteseinknek köszönhetően a sok utas ellenére is gördülékenyen működött a szállítás, este hat órakor a kolozsvári buszok is útnak indultak. A hatalmas üst lassan kiürült, a kürtőskalácsok is gyorsan fogytak, a konyhában dolgozó hölgyek pedig fáradhatatlanul mosták a tányérokat és az evőeszközöket. Amikor a terem kezdett kiürülni, felköszöntöttük Sebe Klára Csillát, aki aznap ünnepelte születésnapját, valamint azt is, hogy kereken tíz éve önkénteskedik a kolozsvári EKE-ben.
Lassan minden ellenőrzőpont bezárt, már csak az utolsó túrázókat vártuk. Szinte hihetetlen, de este nyolc óra előtt mindenki célba ért, az utolsó busz is időben elindult Kolozsvár felé, a néhány órával korábban még nyüzsgő helyszín elcsendesedett. Mosogatás és pakolás közben elégtétellel raktároztuk el magunkban az eseménydús nap legemlékezetesebb pillanatait.
