Júniusban Bánffy, júliusban Vasvári emlékére túráztunk közel 300-an
2022. július 22.
Szerző: Kismihály Boglárka
Az 578 résztvevős májusi Jókai után talán várható volt, hogy a Bánffyn is megugrik a részvétel. Előfeltételezéseink beigazolódtak: bár idén még csak a harmadik születésnapját ünnepelhettük a túrának, és jóval kevesebben ismerik, mint a Jókait, az első kiíráshoz képest 100-zal többen teljesítették az általuk választott gyalogos vagy kerékpáros útvonalat. A Bánffy sikerét viszont megsínylette a Vasvári-túra, hiszen az elmúlt két évben a korábbinak majdnem felére esett vissza a részvétel. Ennek ellenére még sincs okunk panaszra, mert idén gyönyörű napsütéssel ajándékoztak meg az égiek, és a túra színfoltjaként bekapcsolódhattunk a Kalotaszegi Magyar Napokba.
Idén június 25-re tűztük ki a Bánffy-túra dátumát, így a május 14-i Jókai után szinte időnk sem volt felszusszanni, máris elkezdődött a készülődés. Aktualizáltuk a túrák honlapját, véglegesítettük a térképeket, digitális nyomvonalakat, beindítottuk a regisztrációt, népszerűsíteni kezdtük a túrát a sajtóban és a közösségi hálókon. A háttérben közben folyt az adminisztrációs munka, az önkéntesek toborzása és a komplex logisztika megszervezése, hogy a nagy napra minden elkészüljön.
Tanulmány is készült az idei Bánffy-túráról
Legnagyobb meglepetésünkre a nagy szervezés közepette megkeresett egy doktorandusz a BBTE földrajz karáról: Ciascai Ovidiu egy kutatás érdekében szeretett volna felmérést készíteni a résztvevők körében. A vizsgálat lényege felmérni a hasonló sportesemények iránti érdeklődést, és a rendezvény helyi turizmusra kifejtett hatását. Természetesen nagyon örültünk a kezdeményezésnek, mint mindennek, ami a természetjárást és munkánkat népszerűsíti, így túraszervezés közben még Ovidiuval is folyt a kommunikáció, hogy előre tudja hány román, magyar és angol kérdőívet kell hoznia és miként lehet majd megszervezni azok kitöltését. Akárcsak a Jókai esetében, csütörtökön már sikerült összeállítanunk a túrázók indítócsomagját, péntekre a pontbírók csomagjainak összeállítása maradt és a furgonba való bepakolás. Este 7 óra körül két jól megpakolt autóval indultunk Kalotaszentkirály felé, ahol főhadiszállásunk a lakodalmas terem volt. Mivel helyi segítségeink már előkészítették a terepet, nekünk csak a kellékeket kellett kipakolunk, és néhány útvonaljelző-táblát kihelyeznünk a faluban, hogy másnap mindenki jó irányba induljon el. Közben megérkezett Pap Tünde és Szászka (Szász Enikő), segítettek felkötözni a térképeket és molinókat, hogy reggel ennyivel is kevesebb teendőnk legyen.
Újabb rekordokat döntögettünk?
Bizony. Már csak azért is, mert ismét sikerült éjfél előtt lefeküdnünk, és nagyjából mindent időben előkészítettünk. Mégis belopózott az agyamba egy kis szurkáló kudarcérzés, amiért nem tudtuk kihelyezni az összes útvonaljelző-táblát, amiket Branea Robi nagy lelkesedéssel és precizitással készített elő komplex logisztikát kidolgozva arra is, hogy ki, mikor, hova helyezze majd ki őket.
Szombat reggel fél hétkor már ki is pattantam az ágyból és siettem a teremhez többedmagammal berendezni a rajtot: odaragasztani a feliratokat, asztalra tenni az indítócsomagokat, felkötni a kapura a rajt-molinót, itt lesz majd Ovidiu csapatának a helye. Minden ment magától, közben megérkezett Venczel Enikő, Pap Tünde, Sebe Csilláék, Lőrincz Feriék, Kegyes Dávidék, és mindenki munkába állt, hogy fogadhassuk az induló gyalogosokat és bringásokat. Voltak, akik a Kalota hídjánál irányították az autósokat a parkolóhelyek felé, mások a regisztrációnál ügyeskedtek, Sebe Csilla ültette buszra a résztvevőket, Boér Botond fogadta a pontbírókat és átadta az ellenőrzőpontokhoz szállítandó kellékeket, sátrakat, vizeket. Rá hárult pluszban némi autós logisztika is, a Kőhegy tava, Tomordok és Mamutfenyő pontbírók szállítása, ám mindent sikerült időben megoldani. Székelyjón idén a patak igen alacsony vízállása miatt nem kellett felszerelni a hidat, így időt nyertünk. Délután 2 óra felé Szikszai Attila is megérkezett a hatalmas gulyásos fazekakkal, és elkészült a finom kürtőskalács az önkormányzat támogatásával, így a leggyorsabb bringások hamarosan ülhettek is asztalhoz. A konyhán Csorba Anna, Tóth Annamari és Bozsoki Adrienn csak úgy sürgött-forgott, hogy mindenki időben megkapja a finom ebédet. Jó volt látni, hogy minden önkéntes tudja a dolgát, így probléma nélkül folytak az események egész nap.
A bejelentkezett 236 túrázóból végül 222 jelent meg, ami szintén rekordnak számít a tavalyi 144-hez képest. 129 férfi és 93 nő, a legfiatalabb résztvevőnk még hároméves sem volt, a legidősebb 68 múlt. A gyalogos Kőhegyen 25-en vettek részt, a Gy22-esen 52-en, a Gy35-ösön 58-an, a K15-ösön és K37-esen összesen 16-an, a K60/70-esen 33-an, a K85/95-ösön pedig 38-an. Az esemény lebonyolításáért nagy köszönet és elismerés a 39 lelkes önkéntesnek. S ha már rekord, nem felejtsük azt sem, hogy 2019-ben és 2021-ben is óriási zuhé verte el a túrázók egy részét, idén viszont, az égieknek hála, mindenki megúszta szárazon.
