Farnas

farnas01.jpg

Az Almás patak völgyében található Farnas község, a középkor elején Bihar, majd később Kolozs vármegyéhez, egyházilag a váradi püspökséghez tartozott. A település 1272-ben Fornos néven fordul elő az oklevelekben.

Farnas történelme a középkorban a farnasi Veres családéval fonódott össze. A család legkiemelkedőbb tagja Veres Dénes volt, aki elkobzott birtokai visszanyerését követően 1442 őszétől fogva részt vett Hunyadi János törökellenes küzdelmeiben.

A farnasi Veres család a 16. században kihalt, ezt követően a települést a Valkai, Kemény, Gyerőffy, Vitéz, Bánffy, Zichy majd a Keczeli családok birtokolták.

Farnas egyik látványossága a volt nemesi udvarház. A mutatós, XIX. századi építményről egy tábla tanúskodik: „Alapjában építtették Altorjai Szabó Farkas és Vargyasi Daniel Polixszéna 1842. Újból építtették Sepszi-Szentiványi Szentiványi Gyula és Altorjai Szabó Polixszéna 1893”. A felújított kúria jelenleg a farnasi öregotthon része, de szinte eltörpül ennek hatalmas új épülete mellett. A Siloám Idősek Otthona 2008-ban kezdte meg működését, Molnár Irma volt zsoboki lelkipásztornő lelkes szervező munkájának köszönhetően.

Farnas református temploma
A község alsó részében, egy dombhajlaton fekszik. Az épülettől délnyugatra magas kőalapra helyezett zsindellyel fedett, valószínűleg 18. századi, szoknyás fa harangláb áll. A Szentléleknek szentelt harangját 1475-ben öntötték.

A 13. század végén, 1291 és 1294 között a farnasiak 10 kepe tizedet fizetnek a váradi püspöknek, első temploma tehát ekkor már készen állhatott.

1453-ban írásba foglalt végrendeletében Veres Dénes megbízta fiát, Benedeket, hogy a Farnas lakói részére általa építeni kezdett templom kőművesmunkáit továbbra is fizesse. A hagyomány szerint az 1453-ban már épülőfélben levő templomot a régi farnasi egyház romjaiból emelték.

A kuruc háborúk idején – a templom mennyezetének felirata szerint – a templomot feldúlják, s újjáépítését csak 1750-ben fejezik be. Ugyanekkor készül a templom jelenleg is jó állapotban lévő festett faberendezése is. Valószínűleg szintén a 18. század elején omlott be a szentély boltozata is, amelyet kazettás mennyezetre cseréltek.

A templom téglalap alaprajzú hajójához keleten sokszögzáródású szentély, délen egy kis méretű, téglából falazott portikusz csatlakozik. A templom déli oldalán található, a portikuszból nyíló, kőből faragott reneszánsz kapuzatát a farnasi Veres család címere díszíti. A szentély faragott gyámkőcsonkjai és a hajóban elhelyezett kör alakú, díszítetlen zárókő bizonyítékai annak, hogy eredetileg boltozva volt.

A templom mindkét terét festett kazettás mennyezet fedi. Az 56+12 kazettából álló mennyezetet, amint azt felirata is tanúsítja, 1750-ben készítette a szászkézdi származású id. Umling Lőrinc: Ezek(ne)k idejekben épült ez / templum, Asztalos Lőrincz / által 1750 diebus / julii augusty & septembr(y). A mennyezet másik feliratos táblája bibliai idézetet tartalmaz.
Színezésében az erőteljes piros, fekete, sárga és zöld dominál, a kazetták keretelését a jellegzetesen Umling-féle „halszálka-motívum” díszíti. A mennyezeten fellelhetők az olasz reneszánszból átvett, de barokkos felfogásban átkomponált motívumok: rozetták, babérkoszorú, akantuszvirág, gránátalma és az olaszkorsó. Gyengébb kivitelezésű alakos ábrázolásai között látható a saját vérével kicsinyeit tápláló pelikán, mint az anyaszentegyház jelképe, kígyó a tudás fájának almájával, az első emberpár bűnbeesését példázva, továbbá fákon ülő madarak, őrdaru, nap fekete felhők közt és a Krisztust jelképező kétfejű sas.
A mennyezeten felbukkanó állatábrázolások – a Kalotaszeg többi Umling-féle mennyezeteihez hasonlóan – egyértelműen a protestáns ikonográfiából származnak. A szilágysági, mezőségi, vagy a Biharban található famunkák figurális ábrázolásaival ellentétben a kalotaszegi – többségükben növényi motívumokkal díszített – festett faberendezések értéke abban rejlik, hogy átmentik a 18. századba a 17. századra jellemző reneszánsz virágornamentikát.

Szintén 1750-ben készítette id. Umling a hat táblából álló nyugati karzatmellvédet. A keleti karzat kazettáinak kompozíciói bizonyára 1790-ben keletkeztek, amikor fiatalabb Umling Lőrinc és öccse, János, a berendezés nagy részét átfestette. A későbbiekben, az 1848-ban készült orgona felállításakor a karzatmellvédet megcsonkították, beépítve az orgonaszekrényt a két középső kazetta helyére.

A templom berendezésének egyik legértékesebb darabja az 1750 körül készült nyolcszögű, deszkalapokból ácsolt szószék. Bár évszám nélküli, a pontos rajzstílus, a felületek kipontozása és a reneszánsz motívumok sokasága elárulják, hogy a szószékmellvéd készítőmestere id. Umling Lőrinc lehet. A hangvetőt, külső peremének felirata 1750-re keltezi.

Az úrasztalát, a ritkaságszámba menő perselyt és zsoltármutató táblát szintén 1750-ben készítette id. Umling Lőrinc. Mindegyik darab felirata az 1790-es ifj. Umling-féle felújításról emlékezik meg.

Töredékesen megmaradtak a padok oldallapjainak állatalakos és virágornamentikás ábrázolásai is. Farnasi Veres Jánosnak az 1510-ben faragott és eredetileg a templom padlójába illesztett sírkövét utóbb a diadalív padlójába falazták.

farnas01.jpg
farnas02.jpg
farnas03.jpg
farnas05.jpg
farnas06.jpg
farnas07.jpg
farnas04.jpg
farnas08.jpg
farnas09.jpg
farnas10.jpg
farnas11.jpg
farnas12.jpg
Összeállította: Maksay Katalin, közreműködött: Branea Róbert
Bibliográfia: Mihály Melinda: Farnas - Református templom
Fotók: Magyari Hunor, Juhász Ábel, Szántó Tünde