Bánffy bringa - Médiavisszhang

356-an gyalogoltak vagy tekertek a júniusi virágkavalkádban

2026. július 13.
Szerző: Kismihály Boglárka

Kép

Az idei Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrára több mint 370-en jelentkeztek, végül 356-an álltak rajthoz Havasrekettyén és Kalotaszentkirályon. Ez rekordlétszámot jelent a 2019-ben útjára indított rendezvény történetében. Idén is a 22 km-es gyalogos táv bizonyult a legnépszerűbbnek, amelyet 119-en teljesítettek. A Gy35A/B túraváltozaton 80-an feszegették határaikat, szinte mindenki a nehezebb, a Hármas-kőszikla-csúcsot is érintő B útvonalat választotta, míg Székelyjóról mindössze 19-en indultak tovább az A változaton. A Gyalogos Kőhegy A/B/C túrán 36-an vettek részt: ketten a leghosszabb C útvonalat, nyolcan az A-t, a többiek pedig a B változatot választották, amely mindhárom ellenőrzőpontot – a Kőhegy tavát, a Hármas-kőszikla-csúcsot és Tomordokot – érintette. A legrövidebb, 15 km-es kerékpáros távot 22-en teljesítették, többségében kisgyermekes családok, míg a 37 km-es útvonalat 16-an tekerték végig. A 60/70 km-es kerékpáros túrán 42-en indultak, közülük hárman választották a rövidebb, ugyanakkor nehezebb, a Kőhegy tava felé vezető 60 km-es útvonalat. A leghosszabb, 85/95 km-es távon 41-en álltak rajthoz, s mindössze hárman döntöttek a rövidebb, 85 km-es változat mellett, a többiek Székelyjóról Sebesvár felé folytatták útjukat a 95 km-es útvonalon.

Kép

Legfiatalabb résztvevőnk az egyéves Szima Sára volt, aki édesapja kerékpáros utánfutójából élvezhette a 37 km-es táv szépségeit. Őt követte az augusztusban két évet betöltő Simon-Várhelyi Mátyás, aki a 15 km-es útvonalat teljesítette szüleivel és csaknem négyéves testvérével, Bendegúzzal. Bendegúz egyébként saját biciklijén tekerte le a meredek emelkedőkkel nehezített távot. A szintén 4 évet betöltő Bihari Borbála is saját kis biciklin vágott neki a 15 km-es távnak, a két éves Szántó Zsófia pedig szülei segítségével teljesítette a túrát. Az októberben három évet betöltő Kacsó Kriszta Jozefa a Gyalogos Kőhegy túrán mutatta meg ügyességét, ahol három kilométert saját lábán tett meg. A 22 km-es gyalogos táv legfiatalabb hősei Barabás Edina (8) és Júlia (6), Borbély Dóra (9) és Hanna (7), Farkas Lilla (9), Jakab Botond (7), valamint Kilyén Kriszta (9) és Melinda (6) voltak, akik példás kitartással teljesítették az emberpróbáló útvonalat. A 35 km-es táv ifjú titánjainak járó elismerést Fodor Gergő (12) és Várdai Nimród (13) vehetik át, míg a 85/95 km-es kerékpáros távon Gál Csanád (14) érdemel külön elismerést. A túra korelnöke a 76 éves Pitton Sandu volt, aki fiatalos lendülettel teljesítette a 35 km-es gyalogos távot. A rendezvény lebonyolítását 42 lelkes önkéntes segítette, akik szabadidejüket önzetlenül ajánlották fel a sikeres szervezés érdekében.

Teljes cikk »

Kép

Szervezői kulisszatitkok a rekordlétszámú Bánffy teljesítménytúráról

2026. július 13.
Szerző: Kismihály Boglárka

Kép

Rekordszámú, 356 résztvevővel szerveztük meg a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrákat Kalotaszeg és a Vlegyásza-hegység mesebeli vidékén június 20-án. Az időjárás is kedvezett a résztvevőknek: a legmelegebb déli órákban felhők enyhítették a napsütést, így nem kellett nagy hőségben gyalogolni vagy tekerni. Medvével szerencsére senki sem találkozott, a kerékpárosok is balesetmentesen teljesítették a távokat, így mindenki épségben érkezett meg Kalotaszentkirályra, ahol gulyásillat, vidám hangulat és gyerekzsivaj fogadta a célba érkezőket.

A szervezési előkészületek idén sem zajlottak izgalmak nélkül, minden év tartogat új kihívásokat. Az első meglepetés a Kőhegy alatti gyümölcsösnél ért bennünket, ahol a pásztorok bekerítették a területüket, hogy az ötszáz juhból egy se kóborolhasson el, ezzel lezárva a túraútvonalat is. A második kihívás a gyümölcsös felső bejáratánál várt: egy méheket szállító teherautó parkolt ott, körülötte tucatjával zsongtak a virágzást kihasználó méhek. Jogosan merült fel bennünk a kérdés, hogyan fognak mellettük biztonságosan elhaladni a túrázók?

Kép

A harmadik gondot a székelyjói ellenőrzőpont jelentette. A terület tulajdonosa jelezte, hogy éppen a túra napjára tervez munkálatokat a teraszon, ezért lehet nem használhatjuk a helyszínt. Gyorsan elkezdtük keresni a megoldásokat. Felmerült az útvonal módosításának ötlete, hogy elkerüljük a lezárt gyümölcsöst és a méheket, illetve az is, hogy átköltöztetjük a székelyjói ellenőrzőpontot a pataktól kivezető úthoz. Egyik megoldás sem tűnt igazán szerencsésnek, ezért végül úgy döntöttünk, inkább személyesen beszélünk az érintettekkel.

Lezárt gyümölcsös, méhek és félresikerült pólórendelés

Elsőként felkerestük a pásztor feleségét, aki vasárnap ellenére nagyon szívélyesen fogadott bennünket, még süteménnyel is megkínált. Megnyugtatott, hogy a túra napján nyitva hagyják a kapukat, a nyáj pedig nem lesz a közelben, így a juhászkutyák miatt sem kell aggódnunk. Ezután felkerestük a méhek gazdáját, s bár nem találtuk otthon, telefonon sikerült elérnünk. Elmondta, hogy ilyenkor nehéz elszállítani a kaptárokat, mert éjszakára mindig maradnak kint dolgozó méhek. Ugyanakkor nagyon kedves és megértő volt, így megígérte, hogy megoldást talál, mert ő sem szeretné veszélynek kitenni a túrázókat. Ekkor már fellélegezhettünk, hiszen a három problémából kettő megoldódott. Az ellenőrzőpont ügyében végül a szerencsében bíztunk. Abban reménykedtünk, hogy talán mégsem kezdődnek el a munkálatok, ezért egyelőre nem változtattunk a helyszínen.

Kép

Természetesen a túra hetén is kijutott még néhány izgalomból. Az indítócsomagok összeállításakor derült ki, hogy az XXL-es férfipólók helyett véletlenül női modellt rendeltem, utolsó pillanatban egy önkéntesünk visszalépett, emellett csütörtökön érkezett az e-mail, hogy a megyei tanács pályázatához – amely a Bánffy teljesítménytúrát is magában foglalta – a támogatási szerződés megkötését leghamarabb a túra előtti napon lehet kérvényezni. Szerencsére minden problémára gyorsan találtunk megoldást. A kieső önkéntes helyére sikerült új segítőt találnunk, Bihari Attila villámgyorsan elkészítette a hiányzó férfi pólókat, némi kitartással pedig azt is elértük, hogy a pályázati referens felgyorsítsa a támogatási szerződés véglegesítését.

Pénteken megállás nélkül dolgoztunk: összeállítottuk a pontbírók csomagjait, bepakoltuk a kisteherautónyi felszerelést, de így is csak este hat után sikerült elindulnunk Kalotaszentkirályra. Érkezés után gyorsan átpakoltuk az útvonaljelző táblákat a terepjáróba, és elindultunk a Kőhegy felé, hogy még sötétedés előtt kihelyezzük őket. A késői indulásnak azért megvolt a maga szépsége: a lemenő nap aranyfénybe öltöztette a domboldalakat, majd egy gyönyörű bíborvörös naplementében is gyönyörködhettünk. Este tíz órára az utolsó tábla is a helyére került.

Kép

Merész kerékpárosok, majdnem füstbe ment ellenőrzőpont

Másnap reggel már hét óra körül gyülekeztek azok a résztvevők, akik a 22 és 35 kilométeres gyalogos túrákra jelentkeztek, és igényelték a szállítást a havasrekettyei rajthoz, a Stanciu-tisztásra. Idén egy kisebb hadsereg, több mint 120 személy választotta ezt a lehetőséget, ezért két kisbuszt és két nagybuszt is forgalomba kellett állítanunk. Közel negyvenen Kolozsvárról indultak fél hétkor, őket közvetlenül a rajthoz szállítottuk, a többiek pedig saját autókkal oldották meg az utazási logisztikát. Eközben az önkéntesek is sorra megérkeztek. A korai kezdés ellenére mindenki jókedvű volt, örültek a napsütésnek. Miután kiosztottuk a szükséges felszerelést, az energiapótlókat és az útvonaljelző táblákat, a pontbírók elindultak az ellenőrzőpontokhoz, hogy előkészítsék a terepet. A többiek közben berendezték a rajthelyszínt, felhordták az indítócsomagokat és a kellékes dobozokat a lakodalmas terembe, ahol a túl korán érkezett kerékpárosok is besegítettek.

Amint elindultak a buszok Havasrekettye felé, hamarosan kezdődött a következő hullám: rajtoltak a 60/70, illetve a 85/95 kilométeres kerékpáros túrák résztvevői. Néhányan merészet gondoltak, s bemelegítésként kitekertek Kisbácsból Szentkirályig, mielőtt nekivágtak volna a 60/70-es távnak. De olyanok is akadtak, akik a 37 km-es távról átiratkoztak a 85/95-ösre, vagy a 60/70-esre, így az indítóbírók egy percig sem unatkoztak.

Kép

Miután lejárt a második nagy hullám is, érkezni kezdtek a 15 és 37 km-es biciklis távok, illetve a gyalogos Kőhegy túraváltozat résztvevői, akik 10 és 11 óra között rajtoltak. Öröm volt találkozni a gyerektúrás kedves arcokkal, a legkisebb bringásokkal és a bátor kis túrázókkal, akik szüleikkel vágtak neki valamelyik távnak. Tizenegy óra körül a gyalogosokat kiszállítottuk a Kőhegy alatti parkolóhoz, a legtöbben a Kőhegy tavához vezető B változat mellett döntöttek, míg néhányan az A vagy a C útvonalon, a Dulului-csúcs felé indultak.

Kisbusszal néhány széket átszállítottunk a székelyjói ellenőrzőponthoz. Megkönnyebbülve láttuk, hogy végül semmilyen munkálat nem kezdődött el a teraszon. Már indultunk volna vissza, amikor előjött a ház gazdája, és ingerülten közölte, hogy itt nem lesz semmiféle ellenőrzőpont. Szerinte előre szólt, hogy dolga lesz, ráadásul mindenki a kertje elé parkolt, így még a füvet sem tudja lenyírni. Próbáltam magyarázkodni, de hátat fordított és otthagyott bennünket. 

Közben megérkeztek a pontbírók is, ezért bekopogtunk a ház asszonyához. Ő sokkal kedvesebben fogadott és megnyugtatott, hogy nyugodtan berendezhetjük az ellenőrzőpontot. Emiatt ugyan kisebb szóváltás alakult ki közte és a férje között, végül azonban csak legyintett, sőt azt is felajánlotta, hogy jövőre akár a szomszédos udvaron, az édesanyjánál is kialakíthatjuk az ellenőrzőpontot, ahol biztosan senkit sem zavarunk majd.

Köddé vált szalagok és lejjel megmentett kerékpárkülső

Kép

Ezután visszasiettünk Kalotaszentkirályra, ahol finom gulyásillat töltötte be az udvart, és az első kerékpárosok is célba értek. Rövid pihenő után ismét útnak indultunk a Kőhegy felé, hogy kiszalagozzuk a gyümölcsöst, amire előző este már nem maradt idő. Az esztenánál azonban mindkét kaput zárva találtuk, így valószínűleg félreértés történt, és nem azokat a kapukat hagyták nyitva, amelyekben megegyeztünk. A gyümölcsös felső bejáratánál újabb meglepetés fogadott: valaki leszedte a péntek este kihelyezett néhány szalagot, a táblánkat pedig rossz irányba fordította. Nem tudtuk, hogy tréfának szánta-e, vagy sikerült magunkra haragítani valakit, de mi inkább kedvességgel válaszoltunk: megcsomóztuk az elszakadt villanypásztort, és folytattuk a munkát.

Kép

Amikor visszaértünk Kalotaszentkirályra, már tálalták a gulyást. Gyorsan elszaladtunk a meglepetésként rendelt 85 kürtőskalácsért, majd felgyorsultak az események. Sorra érkeztek célba a fáradt, de mosolygós résztvevők, s szemtanúja lehettem, hogyan mentettek meg egy kihasadt kerékpárkülsőt néhány román lej leleményes felhasználásával. Jó érzés volt végignézni az élettel teli udvaron, ahol a túrázók a fák árnyékában, a füves patakparton pihenték ki a nap fáradalmait. Különösen megható volt köszönteni a legfiatalabb hősöket, akik sikeresen teljesítették a 22 kilométeres távot.

Lelkes önkénteseinknek köszönhetően a sok utas ellenére is gördülékenyen működött a szállítás, este hat órakor a kolozsvári buszok is útnak indultak. A hatalmas üst lassan kiürült, a kürtőskalácsok is gyorsan fogytak, a konyhában dolgozó hölgyek pedig fáradhatatlanul mosták a tányérokat és az evőeszközöket. Amikor a terem kezdett kiürülni, felköszöntöttük Sebe Klára Csillát, aki aznap ünnepelte születésnapját, valamint azt is, hogy kereken tíz éve önkénteskedik a kolozsvári EKE-ben.

Lassan minden ellenőrzőpont bezárt, már csak az utolsó túrázókat vártuk. Szinte hihetetlen, de este nyolc óra előtt mindenki célba ért, az utolsó busz is időben elindult Kolozsvár felé, a néhány órával korábban még nyüzsgő helyszín elcsendesedett. Mosogatás és pakolás közben elégtétellel raktároztuk el magunkban az eseménydús nap legemlékezetesebb pillanatait.

Teljes cikk »

Kép

Beszámoló a Bánffy-túra 22 km-es szakaszáról egy anya szemszögéből

2026. július 13.
Szerző: Jakab Réka

Kép

Nagyjából másfél éve kezdtem el túrázni a fiammal rendszeresen, elsődlegesen a gyerektúrákon vettünk részt. Nagyon vágytam a rendszeres túrázásra: kint lenni a természetben, kiszabadulni a négy fal közül. Amikor a fiam 6 éves lett, eldöntöttem: kerül, amibe kerül, rendszeresen túrázni fogok, elsősorban vele. Tudtam, hogy ha be akarom építeni a mindennapokba, szokássá akarom alakítani, most, ezekben az években kell elkezdenünk.

Szerencsére a kolozsvári EKE tavaly működésbe hozta a rendszeres gyerektúrák fogalmát, ami kapóra jött nekem. Megérte? Abszolút igen – egy új családra leltünk, nagyon vagány embereket ismertünk meg, nagyon jó élményekkel gazdagodtunk. Lassan az idegenekből ismerősök lettek, már mindenki megszokta, hogy lehet, elkezdek egy beszélgetést, amit két túra múlva fejezek be, és ez tökéletesen rendben van.

Visszatérve a Bánffy túrára: két éve hegyeztem rá a fogam. Tudtam, hogy gyönyörű útvonal, de nehéz. Kicsit tartottam tőle. Nem csalódtam – egyszerűen csodálatos volt az elejétől a végéig. Szabadnak éreztem magam, könnyűnek, lelkileg teljesen feltöltődve fejeztem be, így mentem végig rajta az első perctől az utolsóig. Életem egyik legszebb túraútvonala volt.

De itt nem csak rólam van szó, nem én vagyok az előtérben. Ha elindulsz egy teljesítménytúrán egy kisgyerekkel, már nézőpontot váltasz. Nem az az elsődleges szempont, hogy te élvezed. Neked egy célod van szülőként: úgy teljesítsd a távot, hogy a gyerek se téged ne utáljon meg, sem a túrázást. Ez egy nagy felelősség. Mivel a teljesítménytúra időre megy, folyamatosan szem előtt tartod, hogy milyen távot tettél meg, mennyi van hátra, hány óra van. Nem tudsz megállni mindenhol, ahol szeretné a gyerek, biztatni kell, fogni a kezét, bátorítani. Te felnőttként nem lehetsz fáradt, nyűgös, egy élő pajzsnak kell lenned a gyerek számára.

Kép

Csatlakoztunk még két családhoz, együtt lelkesítettük egymást, tartottuk a tempót.

A Stanciu-tisztásnál kitörő lelkesedéssel indultunk. A Rekiceli-vízesésnél csodálatos képeket készítettünk. A Fehér-kövekig egy emelkedőn kellett felfele haladni. Ott a gyerekeknek szükségük volt egy kicsi biztatásra, de szerintem abszolút jól haladtak. Szerencsére a táj és a kilátás kárpótolt mindenért. A jól megérdemelt pihenő után elgyalogoltunk a Vlegyásza menedékházig. Az útvonal nem volt nehéz, gyönyörű erdős részen haladtunk át. Szamócát szedtünk, gombát csodáltunk, madáréneket hallgattunk. A menedékháznál tartottunk egy hosszabb pihenőt. A gyerekek egy része fagyizott, másik része hideg limonádét ivott.

Az ereszkedő a mamutfenyőhöz volt szerintem a legnehezebb szakasz, ugyanis csúsztak a kövek, többször megcsúsztunk, leestünk. Éreztem, hogy a talpam felsikolt a túracipőben, amikor kiértünk az aszfaltra. Gyönyörű volt a táj, a virágos mezők, a nyugalom, a csend. Az érzés, hogy te vagy és az út... A gyerekek folyamatosan játszottak, feltöltötték egymást energiával. Gyerekes szülőként a legjobb megoldás más gyerekes szülőkhöz csatlakozni. A mamutfenyő méltóságteljes volt és csodaszép, mint egy mesében. Először láthattam élőben, meghatározó élmény volt. Székelyjóig egy rövid, de meseszép táv várt ránk. A forró aszfaltról bementünk az erdőbe, a táv végén meg egy patak várt ránk, lehűsített minket. Innen kisbuszok vittek Kalotaszentkirályra.

És itt történtek meg a legszebb emberi pillanatok. Bogi tapssal várt bennünket, hősként ünnepelve – ami a fiamnak és nekem is rengeteget jelentett. Rengeteg ismerőssel találkoztunk, boldog és fáradt arcok egyvelege olvadt össze a szemem előtt. Elöntött az eufória, hogy megcsináltuk, sikerült, jövőre is jövünk. A fiam csak másnap jött rá, hogy mit vittünk véghez. Óriási önbizalomlöketet adott neki, tulajdonképpen ez volt a cél, ezért indultunk el.

Kép

Kalotaszentkirályon jöttem rá, hogy a táskámról elvesztettem az EKE–kitűzőt, ami nagyon elszomorított. Kevés tárgyhoz ragaszkodok, de ez nagyon fontos volt számomra. Annak volt a jelképe, hogy felálltam a kanapéról és tettem valamit a saját álmaim, vágyaim érdekében. És sajnos tudtam azt is, hogy elfogytak, nem lehet pótolni. Elpanaszoltam Boginak és kiderült, hogy egy jószívű ember csodával határos módon megtalálta még a táv elején, és beadta a célnál, Székelyjón, a talált tárgyakhoz. Amikor visszakaptam, elkapott a sírás, csak szorongattam és még a megtalálónak is volt alkalmam hálálkodni. Ez egy kisebb csoda volt számomra.

Most, a beszámoló végén hangos vastapssal adózok minden szülőnek, aki távtól függetlenül vitt, hordozott, kísért, bátorított, kitartott, etetett, itatott, óráját ellenőrizte, nagyjából nyugodt maradt, vigasztalt, sebeket ápolt, nem a saját tempója szerint ment, végigcsinálta. Kétszeresen vizsgáztunk a teljesítménytúrán, méghozzá sikeresen!

Teljes cikk »

Kép