BEVEZETŐ az emléktúrához

„Kós Károly hívó szó. Hívó szó minden magyarnak: anyaországinak és budapestinek, határon túlinak és erdélyinek, kalotaszeginek, székelyföldinek, sepsiszentgyörgyinek és még sorolhatnánk a magyarság évezredes lakhelyein élőket, akik számára Kós Károly neve egyszerre jelenti a magyarsághoz, az anyaföldhöz, Erdélyhez való ragaszkodást, a maradandó, népi építészetből táplálkozó, de mégis európai építészetet.” – Dr. Kenyeres István

A Kós Károly emlék- és teljesítménytúra során az építész Kós Károly pályafutása kezdeti (1907-1914), egyben legizgalmasabb és legtermékenyebb alkotói időszakának három jelentős művét tekinthetjük meg: a Kakasos templomot a kolozsvári rajtnál, illetve a Szentimrei-villát és a Varjúvárat Sztánán, a célnál. Említésre méltó, hogy Kós ebben a kezdeti időszakban valósította meg ékkövet jelentő főműveit, a budapesti Állatkertet és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, amelyek méltán emelték a magyar építészeti és művészeti világ kiemelkedő alakjává.

Az emléktúra során, a Kolozsvártól Sztánáig vezető festői úton, felidézhetjük azokat a tájakat, amelyek Kós számára az alkotói hátteret jelentették, alkotói egyéniségét formálták, és ahol igazán otthon érezte magát.

„Napkeletről jöttem a nagy hegyek, súgó fenyvesek és kis faluk világából, ahol még álmodnak szűkszavú kemény magyarok csudás álmokat, ahol még mesélnek fehérhajú vén nótafák nagy régi időkről, elmúlt világról, elporladt emberekről. Abban a világban sok a rom, az elárvult puszta magyar templom. És sovány a föld és köves nagyon. Ott Erdélyországban.” – Kós Károly