Bánffy 2019 - Médiavisszhang

Apariții mass-media

Toate reportajele sunt în limba maghiară.

Erdőfürdő, mamutfenyő, vízesés: felavattuk a pompásra tervezett Bánffy-túrát

Erdőfürdő, mamutfenyő, vízesés: felavattuk a pompásra tervezett Bánffy-túrát

 

Szabadság logó

2019. július 19.
Szerző: Szabó Tünde

Hiába csepergett vagy épp zuhogott, az eső sem bírta elrontani azt az óriási élményt, amelyet a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrák legelső kiírása váltott ki a július 13-i szombaton. Akkor döntöttem el, hogy ha törik, ha szakad, mindenképp benevezek a kolozsvári EKE legújabb, gróf Bánffy Miklósról elnevezett teljesítménytúrájára, amikor megjelentek az első fotók a Kőhegy taváról a túra Facebook-eseményén: ezt a cukiságot élőben is látnom kell.

Erősen csábított a kerékpáros változat, mert gurulni mindig jobban szeretek, mint gyalogolni, de azon az útvonalon idén már tekertem, csak ellenkező irányban, így nagyjából tudtam, mekkora erőfeszítésért milyen látvány jutalmaz. A gyalogos kiírás viszont olyan helyeket ígért, amelyeket már rég meg akartam nézni, de eddig még nem keveredtem oda: a Menyasszony fátyla vízesés, a Vlegyásza vagy éppen a havasrogozi mamutfenyő. A Kőhegy tavát csak a 35 km-es változat érintette, a 22-es nem, így a bringacsábítás ellenére könnyen döntöttem a gyaloglás mellett, és jól döntöttem: a pompásra tervezett túra már-már frenetikusra sikeredett, és az eső is csak a legvégén vert el.

A pompás tervezésre persze csak utólag következtettem abból, hogy mennyire jól feküdt nekem a ziháló erőfeszítés és a lélegzetelállító látvány váltakozása. Az egész napos jó levegőről és erdőfürdőről nem is beszélve. (Ez utóbbi a terápiás jellegű erdőjárás neve Japánban, ahol már mérésekkel igazolták az erdők testre és lélekre gyakorolt pozitív hatását: a fák látványa és illata, az erdei patakok csobogása, a lombok között átszűrődő napfény megnyugtat, testmozgástól függetlenül is kimutathatóan csökkenti a stresszhormon szintjét, és aktivizálja immunrendszerünkben a bacilusokat és baktériumokat felfaló ölősejteket.)

Aki benevezett a túrára, de az időjárás miatt inkább itthon maradt, egyértelműen rossz lóra tett. A rajthoz szállító kisbusz ugyan fél órás késéssel indult Kolozsvárról, de még épp sikerült meglógnunk az eső elől, amelynek a lába mindenhol lógott. A havasrekettyei előrajthoz eső után érkeztünk, a rajtcsomag kézhezvétele után gyorsan tovább is indultunk. Remek ötlet volt busszal letudni a vízeséshez vezető út hosszabb, aszfaltos részét, mert kilométerben többet tett volna hozza a túrához, mint látványban. Így pedig negyedórás erőltetett menet után rögtön megkaptuk az első, felvillanyozó jutalmat, a Rekiceli avagy Menyasszony fátyla vízesés lenyűgöző látványát és hangját. Vagyis a túra még a legelején visszaigazolta, hogy megérte aznap kimozdulni a városból, és ettől még felszabadultabban indultunk neki a kaptatónak, ami az első három km-en még egészen enyhe volt.

Kicsit csepergett, de nem fenyegetett zuhéval, és vidáman kaptattunk, mert nem tudatosítottuk, hogy a Fehér-kövek az a szürke sziklaoldal, ami az orrunk előtt magasodik, és hogy a hirtelen és durván emelkedő hegyoldal kicsit sem lesz lankásabb, míg fel nem érünk oda. A környező hegyek látványa tartotta bennünk a lelket, míg mi próbáltuk tartani a ritmust a meredek hegyi legelőn, és az irdatlan zihálás miatt azt se vettük észre, mikor kezdett esni az eső. Főleg hogy addigra a magas és nedves fűtől szottyosra ázott a cipőnk, és alig számított, mennyire sűrűn kopognak a cseppek az esőkabátunk kapucniján. Tömbösítettük a szenvedést: pihenő nélkül, egy szuszra kapaszkodtunk fel a három km-es hegyoldalon. A végére elállt az eső, a csordás vidáman és kíváncsian köszönt vissza, miközben a kutyája szerencsére egyáltalán nem volt ránk kíváncsi, egykedvűen feküdt a kunyhó alatt. Ellenőrző pontnak nem örültünk még annyira, mint a Fehér-köveknél felállított sátornak, és a pontbírók is örültek nekünk, pedig addigra már fázhattak rendesen. Annyira hideg volt július közepén is 1500 méteren és szélben, hogy csak pár perces tízórai- és panorámaszünetet hagytunk magunknak, és indultunk azonnal tovább, így is több száz méteres erőltetett menet után melegedtünk fel újra.

Szerencsére innen már csak lefelé vezetett az út, a helyenkénti kaptatókat észre sem vettük. A Vlegyásza csúcsot sem, mert a felhők teljesen rátelepedtek. A Vlegyásza menedékháznál ismét a pontbírók kedvessége, ingyen édesség és olcsó, rummal átfűtött tea várt, jólesett leülni mellé a melegben. Tudtuk, hogy az út kétharmada még hátravan, sokat nem ücsörögtünk. Intenzív ereszkedésbe kezdtünk, ami majdnem olyan megerőltető volt, mint felkapaszkodni a Fehér-kövekhez, és a tájat is alig láttuk, annyira azt kellett figyelni, hova lépünk. És persze a felhők is csak ritkán szálltak fel a szemközti hegyoldalról. Ahhoz képest, hogy mennyire szétszórt és eldugott, Havasrogoz egészen megkapó hegyi falunak bizonyult, és nemcsak a virágos kaszálói miatt: a már ritka régi parasztházak között helyenként meglepően szép újak épültek. Itt már sütött a nap, ezért ötpercenként vissza kellett fordulni a hihetetlen fényekben úszó Vlegyásza látványáért.

A mamutfenyőig még jó sokat kellett kanyarogni, de minden kanyar tudott újat mutatni. A többi fa közül végül kimagasló fenyő teljesen lenyűgözött, tiszteletlenségnek is éreztem, hogy még tőle tíz méterre is a csupasz gyökereire lépünk, miközben ő teljes védelmet nyújtott az épp lezúduló zápor minden cseppje ellen. Innen Székelyjó faluig is már csak ereszkedni kellett, igaz, a változatos, helyenként vizenyős terep gondoskodott róla, hogy a cipőnk többször és automatikusan cserélje a lábvizünket. A Székelyjó patak vizétől viszont megkímélt az EKE most kihelyezett, kötélkorláttal ellátott pallóhídja, amelyet az ifjú túratársak rögtön elneveztek Lánchídnak. A falusi bolt széke és kávéja, illetve a Kőhegy tavának fotója pár perc alatt meggyőzött, hogy érdemes bevállalni a túra utolsó harmadát is. Rögtön indulás után az ördög azzal szórakoztatott, hogy rendesen elverte a feleségét, egy kapu eresze alatt vártuk ki a pár perces családi perpatvar napfényes végét. A Kőhegy tavához vezető öt km-es enyhe emelkedő remek beszélgetőterep, a tavacska pedig tényleg olyan aranyos, mint a képeken, kár lett volna kihagyni.

Amit szívesen kihagytam volna, az a bő 6 km-es aszfaltút Kalotaszentkirály felé, amit bármikor lecserélek rövidebb és ízületkímélőbb földútra. Főleg abban a szapora ritmusban, amelyben a Hármas Kőszikla mögül látványosan érkező eső kergetett be a faluba, ahol aztán bőrig áztatott egy km-rel a cél előtt. Nehogy azt higgyem, kitart a szerencsém a bográcsig, és megúszom szárazon. Gulyáskanalazás közben le is vontam a nap két legfontosabb tanulságát: 1. az EKÉsek annyira jól előkészítették a terepet és a túrakalauzt, hogy elsőre sem lehet eltévedni; 2. ha ingyen csomagszállítást ajánlanak fel a célhoz, akkor érdemes élni vele, és előreküldeni a száraz ruhát. A másnapi izomláz pedig jót tesz az emlékek bevésődésének, és az emlékekkel ellentétben két nap múlva eltűnik.

Az első Bánffy-emléktúrán 122-en vettek részt, ezek között mintegy tucatnyival többen voltak a férfiak. A részvevők kétharmada a gyalogtúrákon indult (31 férfi, 49 nő), tucatnyival többen a 22 kilométeresen, mint a 35 kilométeresen. A rövidebb gyalogtúra részvevői között találjuk a 13 kiskorút, és a Gy22-esen háromszor többen voltak a nők, mint a férfiak, a 35 km-es túrát 20 férfi és 14 nő vállalta. A kerékpáros túraútvonalak közül háromszor annyian vállalták a 85 km-est, mint a 60 km-est, és a 42 bringázó közül négyen voltak nők, ketten mindkét túrán. Nagyobb volt az átlagéletkor a bringatúrákon (41), mint a gyalogtúrákon (közel 36), ezzel együtt a Bánffy-túrák részvevőinek átlagéletkora meghaladta a 37 évet. Négy magyarországi részvevő is indult a gyalogtúrákon, a legfiatalabb gyalogos egy 9 éves lány és egy 10 éves fiú (Gy22), a legidősebb 67 éves volt (Gy35), a biciklitúrákon a legfiatalabb részvevő 18 (K85), a legidősebb 60 (K85) éves volt.

Teljes cikk »

Feliratkozások a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrára

Feliratkozások a Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrára

 

2019. július 8.

"Ha szeretnétek feszegetni határaitokat, vagy csak eltöltenétek egy kellemes napot a természetben, ne hagyjátok ki a július 13-án szervezett Bánffy Miklós emléktúrát. Ha a Vasvárit simán letekertétek, a 85-ös kerékpáros változattól sem kell tartanotok, ha viszont inkább egy könnyedebb biciklizős kiruccanásra vágytok, a 60 km-es távot ajánljuk nektek. Mindkét változat Kalotaszentkirály-Zentelkéről rajtol 8:30 és 9:30 között, aki pedig vonattal szeretne utazni, annak Bánffyhunyadig el tudjuk szállítani a kerékpárját. A túra végig aszfaltúton halad, viszont egy rövidebb szakasz rossz minőségű makadámúton vezet keresztül, ahol nem árt óvatosan tekerni."

Az Erdélyi Figyelő vendégei Kismihály Boglárka és Daray Erzsébet szervezők voltak.

 

Teljes anyag »

VIDEÓINTERJÚ - ELSŐ alkalommal szerveznek Bánffy-emléktúrát

VIDEÓINTERJÚ - ELSŐ alkalommal szerveznek Bánffy-emléktúrát

 

Szabadság logó

2019. július 4.
Szerző: Kiss Olivér

Az EKE – Kolozsvár 1891 csapata ezen a nyáron friss és ropogós teljesítménytúrával készül, amelynek névadója a kolozsvári születésű író, politikus, Bánffy Miklós. A részletekről Kismihály Boglárka szervezőt kérdeztük.

 

Teljes cikk »

Idéntől: Bánffy Miklós Teljesítménytúra

Idéntől: Bánffy Miklós Teljesítménytúra

 

Szabadság logó

2019. július 4.
Szerző: Kismihály Boglárka

Az EKE – Kolozsvár 1891 csapata ezen a nyáron egy friss és ropogós teljesítménytúrával készül, amelynek névadója a kolozsvári születésű író, politikus, Bánffy Miklós. A gyalogosok és kerékpárosok egyaránt két-két táv közül választhatnak: a természetjárók 22 és 35 km-es változaton próbálhatják ki magukat, míg a bringások 60 vagy 85 km-t tekerhetnek le.

Ha szeretnétek feszegetni határaitokat, vagy csak eltöltenétek egy kellemes napot a természetben, ne hagyjátok ki a július 13-i Bánffy Miklós-emléktúrát – írják közleményükben a szervezők. Ha a Vasvárit simán letekertétek, a 85-ös kerékpáros változattól sem kell tartanotok, ha viszont inkább egy könnyedebb biciklizős kiruccanásra vágytok, a 60 km-es távot ajánljuk. Mindkét változat Kalotaszentkirály–Zentelkéről rajtol 8:30 és 9:30 között, aki pedig vonattal szeretne utazni, annak Bánffyhunyadig el tudjuk szállítani a kerékpárját. A túra végig aszfaltúton halad, viszont egy rövidebb szakasz rossz minőségű makadámúton vezet keresztül, ahol nem árt óvatosan tekerni.

A gyalogosok Havasre-kettyéről rajtolnak reggel 8:00 és 9:00 között, és Székelyjóig mindkét változat ugyanazon az útvonalon halad. A 22-es résztvevőknek itt véget ér a túra, és Kalotaszentkirályig buszokkal szállítjuk el őket, akinek viszont a 22 km nem jelent elég nagy kihívást, az a maradék szakaszt is gyalogosan teheti meg.

A célban, Kalotaszentirály-Zentelkén a résztvevőket meleg ebéddel várják a helyiek az Ady Endre Általános Iskola udvarán 15 órától kezdődően. Emellett útközben is készülünk finomságokkal, energiapótlókkal, hogy mindenki sikeresen teljesíthesse az általa választott túravonalat. Este Kalotaszentkirályról kerékpár- és személyszállítást is biztosítunk Kolozsvárra, a járművek várhatóan 21 órakor fognak indulni.

További részletek a túrák weboldalán. Regisztrálni csak előzetesen, július 8-án 14:00 óráig lehet a túrák web­oldalán, a teljesitmenyturak.ekekolozsvar.ro-n.

Teljes cikk »

Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap