Vasvári 2022 - Médiavisszhang

Médiavisszhang

„Apa, ha már itt vagyunk, ne adjuk fel, menjünk végig”

„Apa, ha már itt vagyunk, ne adjuk fel, menjünk végig”

 

Szabadság logó

2022. július 26.
Szerző: Kiss Olivér

Az EKE Kolozsvár 1891 szervezte Vasvári Pál Biciklis Emlék- és Teljesítménytúra számomra olyan, mint másoknak a bonchidai Bánffy-kastélynál évente sorra kerülő Electric Castle: valahogy nem az igazi, ha nem esik az eső. Azért ne éppen induláskor, hogy a Kolozsvári Rádió épületénél kialakított előrajttól a gyalui rajtig bőrig ázzak, s Havasnagyfaluban (Mărișel) kénytelen legyek feladni, majd a Tárnica-tó partján tartott Vasvári-megemlékezés helyszínén újrakezdjem, akárcsak a tavaly…

De azért mégis: szenvedjek egy picit. Amikor a szombati előrajtnál Ferencz Zsolt rádiós kollégám azt kérdezte, eddig hány alkalommal tekertem a Vasvárin, azt válaszoltam: ahányszor esett az eső… Az „esőmentesség” mellett más is változott az idén: egy részlegesen beszakadt híd miatt a szervezők első alkalommal voltak kénytelenek módosítani az immár huszonegyedik alkalommal megtartott bringás teljesítménytúra útvonalát, amely az élmények és a kalandok tárházának a bővítését is jelentette. Ehhez hozzátartozott a Kalotaszenkirálytól Bánffyhunyadig terjedő új bicikliút „felavatása” és a Kalotaszegi Magyar Napok programjába történő betekintés is.

Bár most is mindenkiben megvolt a jószándék, s professzionális biciklivel vágtam neki az útnak, idén sem sikerült a túrázós-biciklis baráti társaságommal együtt tekerni a Vasvárin: Mátis Anikó, Vadászi Zsolt, Lőrinczi Levente és Csoma Boti tempója gyorsabb, fizikai erőnlétük pedig felülmúlja az enyémet, ráadásul félverseny kerékpárokkal vágtak neki az útnak, így sajnos csupán a gyalui előrajtig tartott a közös tekerés. Addig is úgy, hogy a fiúk a hátam mögött, szélárnyékban tekertek, s amikor észrevettem, hogy számukra túl lassú a tempó, előreengedtem őket, s már csak az igazolólapoknak a rajtnál történő felmutatásakor találkoztunk ismét. Sebaj, számomra idén is az élmény és nem a teljesítmény volt a fontos: végre új szakaszokon halad a Vasvári nyomvonala, új embereket ismertem meg, s ezúttal a Kalotaszegi Magyar Napok rendezvénysorozata jelentette a túra végét.

De hadd ne a végével kezdjem… Szombat reggel hét óra után, a Kolozsvári Rádiónak a Donát utcai székhelye előtt kialakított előrajtnál, Kismihály Boglárka mindenkit értesített: a gyalui víztárózót követően a résztvevők nem térhetnek le a Tárnicai-tó irányába a Meleg-Szamos völgyébe, ahol az útvonal haladt eddig, hanem el kell tekerniük Reketóig (Măguri Rătău). Az ok az, mondta, hogy egy híd részlegesen beszakadt, a megyei útügyi igazgatóság pedig teljesen lezárta ezt az útszakaszt. Közölte azt is, hogy Reketótól fel kell tekerni a meredek és szűk műúton Havasnagyfaluig (Mărișel), onnan pedig a hagyományos útvonalon kell haladni tovább. Eszembe jutott, a Tábornok Útjának nevezett szakaszon ereszkedtünk le nemrég Kertész Levi barátommal, a Kolozsvár Teker (Clujul Pedalează) bringásklub mindenesével, csak képzelni tudtam, milyen lesz ugyanott… felfelé.

Kövesd az aszfaltra festett nyilakat

Boglárka megnyugtatott: speciális festékkel nyilakat festettek az útra, így senki sem fog eltévedni. Ezzel nem is volt gond, inkább az volt nyomasztó, hogy akárcsak a Vasvári-túra korábbi kiadásai alkalmából, a fizikai erőnlétbeli különbségek és az ebből fakadó tempóeltolódás miatt most is nagyrészt egyedül kellett tekernem: ilyenkor, persze, az ember végiggondolja életútját, elemzi a jelenlegi helyzetet, tervez. Önreflexiós gyakorlatnak kiváló alkalom, csakhogy az ember társasági lény, elég volt a bezártságból, a különböző megszorításokból, szabályokból, elkülönítésből, most végre együtt tekerhettünk volna. S igaza van Kertész Levi barátomnak, a profi bringásnak: nem a teljesítmény, az általános vagy a saját rekord megdöntése a fontos, hanem az, mennyit nevetünk. A pozitív közérzet-terápiát szerettem volna én is gyakorolni, ám sajnos nem volt kivel...

Víz nélkül a Tábornok Útján

Boglárka megnyugtatott: speciális festékkel nyilakat festettek az útra, így senki sem fog eltévedni. Ezzel nem is volt gond, inkább az volt nyomasztó, hogy akárcsak a Vasvári-túra korábbi kiadásai alkalmából, a fizikai erőnlétbeli különbségek és az ebből fakadó tempóeltolódás miatt most is nagyrészt egyedül kellett tekernem: ilyenkor, persze, az ember végiggondolja életútját, elemzi a jelenlegi helyzetet, tervez. Önreflexiós gyakorlatnak kiváló alkalom, csakhogy az ember társasági lény, elég volt a bezártságból, a különböző megszorításokból, szabályokból, elkülönítésből, most végre együtt tekerhettünk volna. S igaza van Kertész Levi barátomnak, a profi bringásnak: nem a teljesítmény, az általános vagy a saját rekord megdöntése a fontos, hanem az, mennyit nevetünk. A pozitív közérzet-terápiát szerettem volna én is gyakorolni, ám sajnos nem volt kivel...

Reketón eldöntöttem: Lőrincz Ferenc túraügyeletes kisbuszában hagyom a hátizsákomat – az esőkabátot már az előrajtnál hátrahagytam. Szabó Tünde és Sipos Zoltán újságíró kollégák figyelmeztettek, hogy a több kilométeres meredek emelkedőn nem lesz forrás. Sebaj, válaszoltam, a házaknál kérek majd vizet valakitől. A döglesztő kapaszkodón volt ugyan néhány hegyi parasztház, de körülöttük egy árva lélek sem mutatkozott. Annál jobban esett a legelső havasnagyfalui kocsmában elfogyasztott szénsavas üdítőital. A falubeliek asztalához kérezkedtem. A férfiak ügyes-bajos dolgaikat intézték, panaszkodtak, nincs, aki kaszálni segítsen, s ráadásul Spanyolországban eperszedéskor egyik munkaadó sem akarja kifizetni a 10 eurós órabért. Pedig milyen jól jönne a napi 80 euró, azaz 400 lej. Amikor a gazdasági helyzetről kérdezem őket, akkor már abbamarad a viccelődés, egymással való élcelődés.

Mindegyikük a söréből kortyol, s hallgat. „Nem tudom, mi lesz velünk, télen még hidegebb házban alszunk, s még kevesebb helyre megyünk” - mondja az egyik. A másik viccesen hozzáteszi: bármilyen áldozatra hajlandó, csak az alkohol mennyisége ne csökkenjen. Természetesen, a háborúról is faggatom őket. Szintén a legfiatalabbik, a vezéregyéniség válaszol először: szerinte túl szerteágazóak az érdekek ahhoz, hogy Romániát is belekeverjék a katonai konfliktusba. Elég általános megállapítás, így az asztaltársaság másik tagja konkrétummal egészíti ki: ő bármire hajlandó, csak legyen elég pia. A sommás megállapítás mindenkit felvidít, bánom is, hogy ilyen fajsúlyos kérdéseket vetettem fel, minek az egy szombatra, amikor még 1200 méter magasan is verőfényes napsütés fogadja a bringás vendégeket. Vasvári Pált nem említem nekik, de amikor Bihari Attilát megpillantom, s hozzászólok, megtudják, magyarok vagyunk. Szerencsére a nemzetiségi kérdés sem merül fel, emlékszem, évekkel ezelőtt egyetlen régióbeli kocsmában sem mertünk magyarul megszólalni. Most sem maradunk sokat, sürgetem Attilát, ne várakoztassuk az ellenőrző pontokon szolgálatot teljesítő önkénteseket.

Avram Iancu keresztjétől már csak ereszkedtünk, de sajnos nem önfeledten: az útjavítás és hídfelújítás miatt sok helyen erőteljesen fékezni kellett, nem tudtuk a kívánt sebességgel kompenzálni a kínzó emelkedőt. A jósikafalvai (Beliș) gáthoz leérkezve már számoltam a hátralévő emelkedőket: kimenni a tetőre a kolostorhoz, majd beereszkedni a hídig, innen ismét egy emelkedő, majd Nagykalota és Kiskalota következik, s máris látjuk a kalotaszenkirályi református templom tornyát. Az ikonikus Kolozs megyei falu bejáratánál vettük észre a „zsírúj” bicikli utat, s a Szikszai család által „birtokolt” ellenőrző pontnál az igazolólapba kapott bélyegző, valamint a kis pihenő és társalgás után visszatértünk a bringaút kiindulópontjához, és ezen haladtunk Bánffyhunyadig. Egyelőre még nem aszfaltozták le a teljes távot, ám a munkálatok állapotát látva ez már csak hetek kérdése. Bihari Attilával elképzeltük: a terep sajátossága és a látnivalók tekintetében, főleg a családdal érkező bringások számára csodás élmény lesz pénteken délelőtt vagy délben levonatozni Bánffyhunyadra, majd a bicikliúton eltekerni Kalotaszentkirályra, megszállni az egyik kokett panzióban, szombaton a környéken üdülni, vasárnap pedig visszatekerni Kalotaszeg fővárosába…

Bár fáradtan érkeztünk a célhoz, amit a Kalotaszegi Magyar Napok helyszínén, a Barcsay-kertben alakítottak ki, a népviselet ünnepébe is betekintést nyertünk: néhányunk megtekintette Benk András festőművész „Kalotaszeg színekben” című kiállítását és részt vett a könyvbemutatókon. Vassy István fuvarozóra várva (a Jókairól is vele utaztam haza, sokat beszélgettünk, nevettünk), a Codespring kolozsvári szoftvercég csapatának az egyik tagja mesélte: a fia unszolására döntött úgy, hogy Reketóról mégis kiteker Havasnagyfaluba. „Apa, ha már itt vagyunk, ne adjuk fel, menjünk végig” – motiválta a negyvenen túli férfit a fia. „Egyébként, a fene megeszi, visszafordulok” – mondta a veterán bringás. (Idén a bringások nem vettek részt a Vasvári Pálra való megemlékezésen Körösfőn, a rendezvényt egy héttel korábban megtartották.)

Kismihály Boglárka főszervezőtől megtudtuk: ötvenhárom kerékpáros regisztrált, közülük csupán ketten nem jelentek meg a kolozsvári illetve gyalui rajtnál, helyettük viszont volt egy plusz résztvevő, aki nosztalgiából le szerette volna tekerni a hosszú túraváltozatot, így végül őt is nyilvántartásba vették a Kolozsvári Rádiónál berendezett előrajtnál. Ugyanakkor volt egy legalább nyolc fős csapat, akik minden bizonnyal elfelejtettek regisztrálni, de ennek ellenére letekerték a távot. Azt csak a helyszínen tudták meg, hogy a legfiatalabb, tizennégy évesként beregisztrált túrázó valójában hét éves volt, aki a Funtineli-tetőig hősiesen feltekert az apukájával. A K100 elnevezésű hosszabb túraváltozaton 44 résztvevő volt, míg a Gyaluból induló K85-öst 8-an választották. Az átlagéletkor 38,74 év volt, a rangidős bringázó pedig idén is Szilágyi András, aki eddig az összes Vasvári túrán részt vett.

Teljes cikk »

Júniusban Bánffy, júliusban Vasvári emlékére túráztunk közel 300-an

Júniusban Bánffy, júliusban Vasvári emlékére túráztunk közel 300-an

 

Szabadság logó

2022. július 22.
Szerző: Kismihály Boglárka

Az 578 résztvevős májusi Jókai után talán várható volt, hogy a Bánffyn is megugrik a részvétel. Előfeltételezéseink beigazolódtak: bár idén még csak a harmadik születésnapját ünnepelhettük a túrának, és jóval kevesebben ismerik, mint a Jókait, az első kiíráshoz képest 100-zal többen teljesítették az általuk választott gyalogos vagy kerékpáros útvonalat. A Bánffy sikerét viszont megsínylette a Vasvári-túra, hiszen az elmúlt két évben a korábbinak majdnem felére esett vissza a részvétel. Ennek ellenére még sincs okunk panaszra, mert idén gyönyörű napsütéssel ajándékoztak meg az égiek, és a túra színfoltjaként bekapcsolódhattunk a Kalotaszegi Magyar Napokba.

Még le sem járt a Bánffy, amikor beindítottuk a regisztrációt a július 16-i Vasvári kerékpáros emléktúrára, hogy a bringásoknak legyen elég idejük bejelentkezni. Ennek ellenére senki nem siette el a dolgot: két héttel a túra előtt alig 15-en neveztek be, számuk nem sokat növekedett a regisztrációs határidő közeledtével, így meghosszabbítottuk. Végül a 30-as létszám szinte váratlanul megugrott 40-re, majd 50-re (amiről álmodni sem mertem), végül megállapodott 53-nál. Mivel idén több változásra is lehetett számítani (a Vasvári Emléknapok helyett a Kalotaszegi Magyar Napokba kapcsolódtunk be, elmaradt a megemlékező ünnepség, kivettünk egy ellenőrzőpontot, Körösfő helyett Bánffyhunyadon volt a cél), nem tudtuk, ez miként fogja befolyásolni a résztvevőket. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy nem is a változtatások miatt esett vissza a részvétel, hanem egyrészt egy másik bringatúra is zajlott párhuzamosan Szima Márton vezetésével, másrészt pedig sokaknak, akik letekerték a Bánffy 95-ös változatát, már nem volt kedvük egy hasonló nehézségű, terepű, látványú biciklitúrán részt venni. Ha már újdonságokról írunk, ne felejtsük megemlíteni, hogy Búzás-Fekete Mária (a magyar napok egyik főszervezője, akinek mi is sokat köszönhetünk) hét közben felhívott, hogy a Kalotaszeg Motoros Társaság is szeretné motorkerékpárral megtenni a Vasvári-túra útvonalát, amire az utóbbi két évtized abszolút újdonságának számít.

Váratlan fordulatok és adrenalinlöket…

Péntek este 11 körül készültem eltenni magam a nagy napra, amikor üzenet érkezett az EKE Facebook-oldalára: a túra egyik résztvevője átküldött egy felhívást, miszerint a Meleg-Szamos egyik hídját életveszélyes állapota miatt lezárták a gyalogos és járműforgalom számára. A hírt más is megerősítette. Az első sokk meg is volt, amikor ráeszméltem, hogy túránk útvonala épp azon a hídon haladna keresztül, majd a kezdeti pánikhangulat után gyorsan megoldást próbáltunk keresni. A Google Maps nagyban segítségünkre volt, így sikerült eldönteni, hogy eltérítjük a bringásokat és a Hideg-Szamos völgyében vezetjük a túrát Reketóig, onnan pedig fel egy igencsak szerpentines és meredek, de annál látványosabb, drumul generalului (tábornok útja) néven ismert úton Havasnagyfaluig. Így az első ellenőrzőpontot is elköltöztettük a letérő közelébe, reggel pedig minden résztvevőt egyenként értesítettünk a változásról a Kolozsvári Rádió épülete előtt berendezett rajtnál. Meglepetésünkre a legtöbben örültek a hírnek, mert tudták, hogy ez az eredetinél jóval látványosabb útvonal, Bihari Attila külön kiemelte, hogy már akarta ajánlani nekünk ezt alternatív útvonalként, és tervezte is, hogy idén inkább ezen fog végigtekerni, ha még talál egy társat magának. Még hogy a gondolatainknak nincs teremtő ereje… Az első ellenőrzőpontnál Sebe Csilla is megemlítette, hogy mennyien örülnek az új útvonalnak, amit végül a Funtineli-tető EP felé tartva mi is megcsodálhattunk az autóból. A leggyorsabbak már az ellenőrzőpont nyitása előtt odaértek, ám szerencsére sikerült időben berendezni a helyszínt, így felkészülve fogadtuk a bringásokat Pethő Adéllal és Boér Botonddal. A Szikszai család gyorsan elindult Kalotaszentkirályra a következő EP-hez, nehogy elszalasszák az első érkezőket. Később útban Bánffyhunyad felé épp a Bélesi-tó gátjához közeledtünk, amikor hirtelen megpillantottunk két kerékpárost az út szélén, egyikük intett, hogy álljunk meg. Hamar kiderült, hogy társa sajnos elesett és elég csúnyán megsérült. Gyorsan előkaptam az elsősegélydobozt, a kezét bekötöttem, szájához nedves gézt szorítottunk, és siettünk vele a bánffyhunyadi sürgősségre. Az orvosok hamar kezelésbe vették a sérültet, de sokat nem tudtak tenni, komolyabb szájsérülése miatt a kolozsvári szájsebészetre irányították, ahova Szikszai Attila vállalta, hogy beviszi, ne kelljen órákat várni a mentőre (ha egyáltalán el tudják intézni, hogy elvigye).

…majd euforikus befejezés

Engem visszaszállítottak a Barcsay-kertben berendezett célhoz, ahol a csajok vidáman fogadtak. Nemsokára jött a hír Attilától, hogy minden rendben, a sérültet átvette a családja, egészségügyi dolgozó felesége intézkedik, hogy mielőbb ellássák. Kicsit sikerült lenyugodni az adrenalinlöket kábulatából, eddig még egyik túrán sem kötöttem ki a sürgősségin (remélem, nem is lesz belőle rendszer). A Barcsay-kertben javában zajlottak a Kalotaszegi Magyar Napok, a motorosok pedig serényen forgolódtak az üstök körül, hogy minél hamarabb elkészüljön a babgulyás a bicikliseknek, Marosán Csaba mikrofonban köszöntötte az érkező túrázókat. Kiderült, hogy legfiatalabb – 7 éves – résztvevőnk hősiesen feltekert a Funtineli-tetőre, onnan pedig elszállították a célig, hogy az apuka visszamehessen Gyaluba az autójukért. Mindeközben Zsombi békésen aludt az autóban kipihenve a nem mindennapi próbatétel fáradalmait, Bánfyhunyadon pedig már vidáman majszolta a kalotaszentkirályi kürtőskalácsot, amikor találkoztunk. Közben a többi túrázó is vidáman beszállingózott a célba és a babgulyás hallatán még szélesebb mosollyal iramodtak a kajás sátrak felé. Amikor végre leültünk enni, az ereimben végigáramló adrenalinlöket következtében lassan eufória járta át zsigereimet. Miután mindenki befutott, gyorsan bepakoltuk a kellékeket Lőrincz Feri autójába, és elköszöntünk önkénteseinktől, akik ismét hősiesen helytálltak. Miközben vártuk a busz és a kerékpárszállító furgon érkezését, letelepedtem a résztvevők közé a fűbe, akik a fák árnyékában, hideg sört kortyolgatva idézték fel az elmúlt évek legemlékezetesebb teljesítménytúrás élményeit. Volt olyan esős Vasvári, ahol Erdődi Zoltán szemeteszsákot húzott magára esőkabát híján, lefelé suhanás közben pedig belekapott a szél, így a társai hihetetlenül jól mulattak a látványon, Bihari Attila pedig sosem felejti el, amikor az első biciklis Jókain leérve a Székelykőről az utolsó 2 km-t Torockószentgyörgyig kb. 1 óra alatt tette meg a dagonyával harcolva, amikor pedig végre sikerült valamennyire megtakarítani a kerekeket és elindult volna Torockóra a célba, elszakadt a lánca. Kiss Olivér is megemlegette az idei Jókais tapasztalatait az elektromos biciklivel, aminek az elektromotorja még az út elején elromlott, így sokszor cipelni kellett a 25 kg-os járművet, ezért megfogadta, hogy soha többet elektromos bicikli. Ezek azok a pillanatok, amikor én is elégtételt érzek: igenis megéri szervezni a teljesítménytúrákat az állandó stressz, megfeszített munka és álmatlan éjszakák ellenére. A túrán végül 52-en vettek részt, közülük 44-en a kincses városból induló K100 elnevezésű hosszabb túraváltozaton. Az átlagéletkor 38,74 év volt, rangidős túrázónk idén is Szilágyi András, aki eddig az összes Vasvári-túrán részt vett.

Teljes cikk »

Gyalutól egyenesen, Reketótól felfele – startolt a Vasvári-túra

Gyalutól egyenesen, Reketótól felfele – startolt a Vasvári-túra

2022. július 16.

Műsorvezető: Ferencz Zsolt

A 85-ös változat Gyaluban kezdődött, és mindkettő Bánffyhunyadon ér véget. Akárcsak korábban, az ellenőrzőpontokon ezúttal is ínyencségekkel és finom falatokkal buzdítjuk a fáradt izmokat, a célban pedig minden kerékpáros hőst meleg étellel jutalmaznak meg a szervezők. A túra része a Kalotaszegi Magyar Napok rendezvénysorozatának, amely szombaton és vasárnap zajlik a bánffyhunyadi Barcsay-kertben.

Gyalutól egyenesen, Reketótól felfele – így fogalmazta meg az egyik résztvevő röviden, hogy mire érdemes figyelni, miután az egyik híd lezárása miatt némiképp módosult az útvonal.

A résztvevőkkel és Kismihály Boglárkával, az EKE – Kolozsvár 1891 csapatának munkatársával beszélgettünk az indulás előtt.


Közeleg a Vasvári-túra, nemcsak vasembereknek

Közeleg a Vasvári-túra, nemcsak vasembereknek

 

Szabadság logó

2022. június 30.
Szerző: Kismihály Boglárka

Májusban 578 résztvevővel rekordot döntöttünk a közel negyed évszázados Jókai teljesítménytúrán, június végén a Bánffy-túrát is sikeresen abszolváltuk, kíváncsian várjuk, hogy milyen meglepetéseket tartogat a júliusi Vasvári-túra. Ami biztos: mi hasonló lelkesedéssel és eltökéltséggel készülünk, hogy a résztvevők maradandó élményekkel térhessenek haza. A Vasvárin idén apróbb változásokra lehet számítani: Körösfő helyett Bánffyhunyadon lesz a cél, így nem a Vasvári-emléknapokra érkezünk, hanem a Kalotaszegi Magyar Napokon öblíthetjük le a kirándulás élményeit.

A Vasvári teljesítménytúrára július 1-jén déli 12 óráig (kedvezményesen), illetve 8-án ugyancsak délig (emelt árral) jelentkezhetnek azok, akik festői tájakon szeretnének tekerni Kolozsvártól/Gyalutól Bánffyhunyadig. Habár idén pár kilométerrel lerövidül mindkét útvonal, a túraváltozatok nevét megtartottuk, így Vasvári 100-ként és Vasvári 85-ként fogjuk említeni őket. A hosszabb túraváltozat a kolozsvári rádió épülete elől startol július 16-án reggel, itt mindenki megkapja előrajtos céduláját, amellyel a gyalui rajtnál ki tudja váltani indítócsomagját. A rövidebb változaton résztvevők Gyaluból rajtolnak, innen pedig mindkét túra útvonala megegyezik. A teljesítménytúra nem verseny, viszont a szervezők által megszabott szintidőket be kell tartani, ugyanis az adott ellenőrzőpontok egy bizonyos időintervallum között tartanak nyitva. Mivel az időkeretet normál kerékpáros sebességre szabtuk meg, nem javasoljuk az elektromos biciklivel való részvételt. A szervezők által megszabott szintidő 8 óra (Vasvári 85), illetve 9 óra (Vasvári 100); legkésőbb 16 óráig kell megérkezni Bánffyhunyadra. A Vasvári 100 útvonalának teljes hossza idén 92,3 km, teljes szintemelkedés 1633 m, teljes szintereszkedés 1424 m, a Vasvári 85 esetében pedig 78,3 km-t kell letekerni 1441 m-es teljes szintemelkedéssel és 1282 m teljes szintereszkedéssel.

A túrának idén csak 3 ellenőrzőpontja lesz, az útvonal pedig a következő: [Kolozsvár, a kolozsvári rádió épülete, Donát út 160. (Előrajt)] – Gyalu elágazás Fântânele és Hidegszamos felé (RAJT) – Gyalui-tó – Hidegszamos – Melegszamos – Meleg-Szamosi-tó – Tarnicai-tó – Tó-farka – havasnagyfalui elágazás (1. EP) – Havasnagyfalu – Funtineli-tető (2. EP) – La Grinzi útelágazás – Bélesi-víztározó – Jósikafalva – Bánffytelep – Kiskalota – Nagykalota – Kalotaszentkirály-Zentelke (3. EP) – Bánffyhunyad, Ifjúsági ház (Casa Tineretului) (CÉL). Újdonságnak számít, hogy idén a túra nem esik egybe a Vasvári-emléknapokkal, így elmarad a tóparti és körösfői megemlékezésen való részvétel, helyette viszont bekapcsolódunk a Kalotaszegi Magyar Napok rendezvénysorozatába, amelynek helyszíne a bánffyhunyadi Ifjúsági ház melletti Barcsay-kert. Minden résztvevő számára itt lesz a cél, ahol a rendezvény szervezői megvendégelnek minket egy tál meleg étellel. Az útvonalon több ponton is osztogatunk majd energiapótlókat. A visszaszállítást buszokkal és kerékpárszállító járművekkel oldjuk meg, így aki Bánffyhunyadról a szervezők segítségével szeretne visszajutni Kolozsvárra, annak igényelnie kell a szállítást az online űrlap kitöltésekor a honlapon. Nagyon fontos, hogy regisztráció előtt mindenki figyelmesen elolvassa el a Túraszabályzatban és a Fontos információkban leírtakat a félreértések elkerülése végett. Találkozzunk hát július 16-án, hogy együtt feszegethessük határainkat festői szépségű kalotaszegi tájakon!

Teljes cikk »

Még két napig lehet jelentkezni a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrára

Még két napig lehet jelentkezni a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúrára

2022. július 6.

Műsorvezető: Rácz Éva

Jövő szombaton, július 16-án, a Kolozsvári Rádió épülete elől indul útjára a Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra hosszabb változata, amelynek befutója Bánffyhunyadon lesz.
Idén a Kalotaszegi Magyar Napok rendezvénysorozatába kapcsolódnak be a kerékpárosok, akiknek színes programkínálatot ígérnek a célbaérés után.

Feszegesd velünk együtt határaidat – írják a felhívásban a szervezők. Az előző évekhez hasonlóan az ellenőrzőpontokon ínyencségekkel és finom falatokkal buzdítják a fáradt izmokat. A célban pedig minden kerékpáros hőst meleg étellel jutalmaznak. A kedvezményes jelentkezési határidő pénteken, július elsején lejárt, de még két napig, július 8-ig várják a bátrakat, akik idén is, most is „feszegetnék a határaikat”.

A részletekről a Hangoló meghívottja, a kolozsvári EKE irodavezetője, Kismihály Boglárka számolt be.


Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap