Vasvári 2018 - Médiavisszhang

Apariții mass-media

Toate reportajele sunt în limba maghiară.

Egy nap a csatatéren

 2018. július 16.

A Bethlen Gábor Alap támogatásával utaztak kerületiek Erdélybe.

Több mint húsz éve rendez minden július elején koszorúzási ünnepséget a közeli hegyekben hősi halált halt Vasvári Pál és szabadcsapata emlékére Kalotaszeg két pontján is a XVIII. kerület testvérvárosa, Körösfő.

– Jó hír, az „ekések” már félúton vannak – jelentette be Péntek László, a Körösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke, a település korábbi alpolgármestere azon az autóbuszon, amely a budapesti XVIII. kerületből érkező vendégekkel épp felfelé tartott a kanyargós hegyi úton, hogy megérkezzen a bélesi víztározó partjára. Az említett „ekések” az Erdélyi Kárpát-egyesület – Kolozsvár 1891 (EKE) kerékpárosai voltak, akik több mint egy évtizede minden július 6-án Kolozsvártól tekernek föl a tóhoz, hogy részt vegyenek a Vasvári Pál és a Rákóczi-szabadcsapat előtt tisztelgő megemlékezésen. Eközben ide tartott Körösfőről a Városgazda Utánpótlás Akadémia bringás csapata is.

Egy hős emlékezete

Vasvári Pál a kalotaszegiek szemében a legnagyobb magyar hősök egyike. A márciusi ifjú 1849 nyarán már sok próbát kiállt katonai vezetőként Erdély területén irányított hadműveleteket, csapatával ő sietett azoknak a magyaroknak a védelmére, akiket az osztrákok által fellázított románok háborgattak az Érchegységben. A végső ütközet a Vasvári-havason (románul: Fintinele) július 4–7. között zajlott: az Avram Iancu vezette románok kelepcébe csalták a magyar sereget, majd nem kegyelmeztek sem sebesültnek, sem polgári lakosnak.

Pestszentlőrinc-Pestszentimre testvértelepülése, Körösfő néhány lelkes lakosa, akiknek a nevéhez a Körösfői Rákóczi Kultúregylet megalapítása is fűződik, 1995. július 9-én kopjafát állított a községben Vasvári emlékére, azóta tartanak az évfordulókon megemlékezést helyben és az egykori – ma a bélesi tározó vize által borított – harcmező mellett. A megemlékezésekbe később bekapcsolódtak az EKE kerékpárosai, a 2011-es megalakulás után a pestszentimrei Vasvári Pál Polgári Egyesület tagjai, negyedik éve pedig a Városgazda Utánpótlás Akadémia bringásai is. A Bethlen Gábor Alap pályázatának köszönhetően ebben az esztendőben Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata is delegálhatott küldöttséget.

A bánya mélyén

A pályázati forrás lehetővé tette, hogy a Budapestről érkezők ne csupán a július 7-i fő nap eseményein vegyenek részt, hanem a július 5–8-ig tartó négynapos úton megismerkedjenek Kalotaszeg, tágabban Erdély értékeivel is. Maga Körösfő is több érdekességet kínál. A négy települést összefogó járási központ egy, a XVIII. század közepén középkori alapokra épült, fatornyos református templommal büszkélkedhet, és a templomdomb aljában ott áll a Vasvári Pál emlékére állított kopjafa. A körösfőiek adományának köszönhetően ennek másolatát láthatjuk Pestszentimrén a református templom kertjében.

Azt, hogy Erdély a középkortól a magyar sóbányászat fontos helyszíne volt, talán mindenki tudja, aki nem volt rest odafigyelni az iskolában. Az is sokak számára ismeretes, hogy egyes sóbányák ma látogatóközpontként üzemelnek, felkeresni egy ilyet azonban csak az elszántak mernek. A kerületből utazó csapat Tordán szállt alá, hogy miután a székely idegenvezető segítségével belepillanthatott a sóbányászat munkafolyamataiba, kétszer 13 emelet mélyen csónakázzék egyet a bánya feketén csillogó taván.
Az első teljes erdélyi nap kulturális programmal ért véget. A vacsorát követően egy Székelyudvarhelyről érkező zongora-ének duó adott műsort, amelyet kerületünk polgármestere, Ughy Attila ajánlott a jelenlevők figyelmébe.

Mérkőzés az Aranycsapat emlékére

Az elmúlt évben a magyar kormány az „évszázad mérkőzésének” 65. évfordulója tiszteletére meghirdette az Aranycsapat-emlékévet. Az események szervezésére egy testületet hoztak létre, amelynek tagjai többek között: Nyilasi Tibor válogatott labdarúgó, Kulcsár Győző négyszeres olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója és Szöllősi György, a Puskás-ügyek nagykövete. A testület elnöke Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, aki a XVIII. kerületben él. Az emlékév célja az, hogy az Aranycsapat sikereire az egész Kárpát-medence magyarsága emlékezzen.
A Vasvári Pál Polgári Egyesület társelnökének, Tóth Kálmánnak volt az ötlete, hogy a Körösfőn a hagyományoknak megfelelően tartott Vasvári-napok keretében labdarúgó-mérkőzéssel emlékezzenek az Aranycsapat világraszóló győzelmeire. A mérkőzés előtt ő és Lomnici Zoltán felidézte az 1952-es olimpiai győzelem és az Európa-bajnokság elődjének tekinthető Európa-kupa 1953-as elnyerésének jelentőségét.

A megnyitó beszédek és a Himnusz eléneklése után a község sportpályáján mérte össze a tudását Körösfő és a Pestszentimrei SK focicsapata, amely a tűzoltóság labdarúgóival egészült ki. A mérkőzés az erdélyiek győzelmével ért véget.
A nap a Bélesi-tónál folytatódott. Ide érkeztek a kolozsvári kerékpárosok, a Városgazda Utánpótlás Akadémia túrázói, továbbá a busszal utazó koszorúzók. Velük együtt tette tiszteletét több magyarországi és erdélyi civil szervezet, közöttük olyan települések küldöttségei, amelyek Vasvári nevét viselik. Az ünnepségen Péntek László ismertette a csata történetét.

Az eseménysorozat Körösfőn, a református istentiszteletet követően a kopjafánál ért véget.
– Ismerem a XVIII. kerület testvérvárosait, gyakran látogatok el ezekbe. A Körösfővel való kapcsolatunk az egyik szép példája annak, amikor a kapcsolat tartalommal telik meg, a civil lakosság számára is fontossá válik – mondta a beszédében Tóth Kálmán.

Az ünnepség résztvevői

Az idei koszorúzási ünnepségen részt vettek: Bodis László, Körösfő polgármestere, Péntek László, a Rákóczi a Kultúregylet elnöke, az Erdélyi Kárpát-egyesület kerékpárosai, a Vasvári Pál Polgári Egyesület tagjai Tóth Kálmán társelnök vezetésével, a Városgazda Utánpótlás Akadémia kerékpárosai, a XVIII. kerületi önkormányzat delegációja, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsa elnevezésű nemzetközi civil szervezet elnöke, valamint több magyarországi és erdélyi civil szervezet, amelyek Vasvári nevét viselik.

Támogatók

A kulturális programot támogatta: Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata, a Vasvári Pál Polgári Egyesület, a Körösfői Rákóczi Kultúregylet, a Rákóczi Szövetség.
A Sport, kultúra, összetartozás – Vasvári nyomában kerékpárral című pályázat a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pénzügyi támogatásával valósult meg.

Teljes cikk »

Vasvári 100 – nem csak vasembereknek

szabadsag_logo.png

2018. július 14.
Szerző: SZABÓ TÜNDE

Kikapcsolódni, nem pedig dolgozni mentem július 7-én a Vasvári Pál Emlék- és Teljesítménytúrára, így elsősorban élményeket és nem sztorikat gyűjtöttem közben. Vagyis csak azt tudom leírni, nekem mennyire jól esett, hogy teljesen kifacsart a bő száz kilométeres túra, azt alig érzékeltem, mások hogy viselték. A célnál mindenesetre már mindenki vigyorgott.

SZABÓ TÜNDE

Míg nekem ez volt az első Vasvárim, a kolozsvári EKE-nek már a tizennyolcadik – valószínűleg ez a különbség is hozzájárult, hogy bringázóként nekem nagyon jó élmény volt. Remélem, hogy a szervező EKE-seknek is, bár ők keltek legkorábban, hogy már reggel 7-kor megnyissák a kolozsvári előrajtot a monostori Carrefour (volt Billa) parkolójában.

A bringások zöme ugyanis a 100-as változatra nevezett be: a 99 nevezett közül 73-an indultak Kolozsvárról úgy, hogy hat személy korábban lemondta a részvételt, hárman pedig egyszerűen nem jelentek meg. 17-en a gyalui rajtnál vágtak neki a 85 km-es változatnak.

A Kolozsvár–Gyalu táv nem véletlenül szerepel sprintként az egyik népszerű tracker-alkalmazásban, laza félórás bemelegítés a több tíz kilométeres kapaszkodáshoz. Sima terep, sima aszfalt, csak a mellettünk túlzott sebességgel és hanggal elhúzó autók jelentette stresszen kell túllépni. Illetve túltekerni.

Gyaluban megkapjuk és feltesszük a bringákra a rajtszámot, kezdőként belenézünk a papíron is megkapott túraleírásba, pótoljuk a kihagyott reggelit, és miután személyesen is megbizonyosodunk róla, hogy az EKE-sek lehoznak a hegyről, akár nekünk, akár a bringánknak esne komolyabb baja, vidáman beleállunk a pedálokba.

A tarnicai tavak mentén kanyargó út az egyik legfelszabadítóbb része a túrának: az ember már érzi, hogy teljesít az első ellenőrző pontig tartó 23,5 km-en, 378 méter a szintemelkedés, de ezt élvezetes ereszkedések tarkítják, a táj pedig minden megtett méterért azonnal jutalmaz a látvánnyal.

A havasnagyfalui elágazásnál, a hegy alatt abrakolunk: vizet, édességet, gyümölcsöt kapunk a szervezőktől, illetve a táv megtételét igazoló matricát. Fotózással, kerékfelfújással, beszélgetésekkel együtt két órányi sétabringázást nyugtázunk, majd indulunk is tovább, mert tudjuk, most jön a neheze.

Utólag már azt is, hogy nem a neheze, hanem a brutális része jön a túrának a Funtineli-tetőig: az alig 18 kilométer 600 méteres szintemelkedéssel van megspékelve. Ez az a szakasz, ahol az ember szépen elveszíti minden büszkeségét, és ahol már nem bírja a lába, térde, tüdeje, szépen leszáll a bringáról, és tolja pár száz métert. Mert ezen a szakaszon nincs ám könnyű emelkedő, lazító egyenes vagy felszabadító gurulás lefelé, csak és kizárólag kizsigerelő kapaszkodás a méterekért és a következő szuszért. És pont a minden mást kiiktató erőfeszítés az, ami észrevétlenül kimossa az emberből az előző heti munkastresszt.

Havasnagyfalu felé nemcsak az erő fogy el, hanem a szó is: a tető felé közeledve a látvány és annak megörökítése miatt is le kell szállni a bicajról. Az erdős hegyoldalak gerincén, a tisztásokon meghúzódó apró házak teteje azért is csillogott annyira, mert az ég közben erősen sötétkékre váltott. A közeledő eső elképesztő fényviszonyokat teremtett, a lenyűgöző látványért úgy is hálásak voltunk, hogy sejtettük, nem a szervezők színezték ilyenre nekünk a tájat.

Az egymástól tíz, sőt száz méterekre is elszórt házakból álló Havasnagyfaluban iktattuk be az első hosszabb, nem hivatalos pihenőt, és itt kapott el az első megérkezettség-érzés. Az eső szerencsére nem, miközben itt kaptuk a hírt, hogy a pár kilométerrel odébb (és még feljebb) lévő, második ellenőrzőponton épp veri az eső az önkénteseket és az oda beérkezett túrázókat. Mi, a lazán hátul tekerők csak egy kisebb esőt, inkább csepergést értünk utol azon a meglepően sima aszfalton, amely a faluból a Funtineli-tetőre vitt.

Itt szendvicset és emlékkokárdát kaptunk, de csak úgy éreztük, hogy kitüntetésként, amiért saját erőből megtettük a túra legnehezebb szakaszát, valójában ezzel kezdődött a teljesítménytúra emlékezős része. Az emlékezéshez le kellett ereszkedni a Bélesi tóhoz, de az út felső szakasza tisztességesen elázott és szétkátyúsodott földút volt, úgyhogy ez biztosította a legtöbb adrenalint és a legdurvább fékkopást az egész nap során.

A tetőn többségi honfitársaink ugyanazt a csatát készültek vásári hangulatban és kellékekkel megünnepelni, amelynek elvesztésére, a Rákóczi-szabadcsapat 400 tagjának és vezetőjének, Vasvári Pálnak közelebbről felderítetlen halálára készültünk mi is emlékezni. 1849. július 13-án, miközben Kossuth Bălcescu közvetítésével már béketárgyalásokat folytatott Avram Iancuval, a felfegyverzett mócok valahol Havasnagyfalu és a régi, azóta elárasztott Jósikafalva között lemészárolták Vasvári mintegy 600 fős szabadcsapatának kétharmadát.

Az első világháború előtt kőhalom és gerendakerítés jelölte, hol eshetett el Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyik legtehetségesebb értelmiségije, és kétségkívül az egyik legkevésbé tehetséges hadvezére. Lelkesedése ugyan fegyverre ragadta, 1849 nyarán viszont már visszavágyott az íráshoz, ahogy feljegyzései tanúsítják. Holtteste soha nem került elő, elestének valószínűsített helye 1914-ig viszonylag ismert pont volt a kirándulók előtt. Ezt a helyet a faluval együtt elárasztották a bélesi duzzasztógát megépítése után, a falut pedig felköltöztették a domboldalra.

Így a megemlékezés is lent, a vízparton zajlott, a koszorúk a tó vizére repültek, miközben a hagyományőrző huszárok tisztelegtek. Két román atyafi viszont korántsem tisztelgett, motorcsónakjukkal az emlékezés közben, végén a közelben köröztek, és az általuk biztosított decibeltúltengést egyáltalán nem tudtuk a kíváncsiság számlájára írni.

A gáttól azért fogynak ultranehezen a kilométerek Jósikafalváig, mert megint tiszta emelkedő az egész. A faluból kikapaszkodva viszont olyan 13 km-es, folyamatos ereszkedő következik, amelyről minden bringás álmodik. Szinte végig, Kiskalotáig tükörsima az aszfalt, gyönyörű a táj, kanyargós az út, ritka a gödör – katartikus élmény a száguldás. Alig 26”-os kerekű hegyibringával is elcsíptük a 70 km/órát, nem is merünk belegondolni, hogy az országúti kerékpárosok itt mennyivel zúgtak le.

Nem hivatalos pihenő Nagykalotán, majd hivatalos pihenő, kávé és fánk a bánffyhunyadi Kudor-portán, hogy aztán különösebb sietség nélkül, de stabilan haladjunk az itt is hangos E60-as úton Körösfőre, a célba. Mire kifújjuk magunk, és visszahízott büszkeséggel kipakoljuk a legjobb fotókat, távokat a Facebookra, Branea Róbert felelős szervező már szedi is össze a megmaradt csapatot (egy része ugyanis visszaindult Kolozsvárra), hogy tekerjünk még egy-kétszáz métert a körösfői templomhoz. Ott legnagyobb meglepetésünkre tapssal fogadnak a település magyarországi vendégei (a lájk már természetesebb, mint az offline taps), a megtett túra itt már korántsem tűnik olyan nehéznek, mint 40-50 km-el korábban.

A templomdomb aljában állítottak emlékkopjafát Vasvári Pálnak, itt zajlik évente a megemlékezés hivatalosabb része népdallal, koszorúzással, hagyományőrző huszárokkal, helyi és testvértelepülési notabilitásokkal, végül emlékplakettek kiosztásával. A túrázók közül ilyen kitüntetést Szilágyi András kapott, aki 17 éve először lejárta és felmérte, most pedig, 70 éven felül is lazán végigtekeri a Vasvári-túrát.

Ahol az ember kicsit odapusztul, de aztán legyőzi önmagát meg a kishitűségét. Jövőre már arra se emlékszünk, hogy a vacsora után zuhogó esőben szaladtunk a kolozsvári buszig, csak arra, mekkora buli ez a Vasvári 100..

Teljes cikk »

Vasvári Pál Emléknap – Megzavarták a koszorúzási ünnepséget

szabadsag_logo.png

2018. július 10.
Szerző: Székely Kriszta

Koszorúzással, biciklis teljesítménytúrával – és provokációval - egybekötött Vasvári Pál Emléknap zajlott hétvégén Körösfőn. Az 1848-as forradalom és szabadságharc hősének emlékére évek óta megrendezett ünnepség egyik felemelő pillanatának számít a koszorúzás a csatatér színhelyén, a bélesi vízerőmű gyűjtőtavánál. Az idén erre kínos körülmények között került sor. Azok, akik nem először vesznek részt az emlékünnepségen, és az ekkor zajló Vasvári Pál biciklis teljesítmény- és emléktúrán, megszokhatták az eseményen felbukkanó és a koszorúzást videózó rendőrök látványát, az idén azonban többről volt szó.

Amint azt Péntek László, az egyik szervező, a körösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke lapunknak is elmondta: a koszorúzás alkalmával arra lettek figyelmesek, hogy a tó túloldaláról vad ordítozás hallszik megzavarva a megemlékezést, egy csónakból pedig végig videóztak. A koszorúk vízbedobása után, a Himnusz éneklésekor a csónak teljes sebességgel a parton ünneplők felé tartott, majd egy éles kanyarral szétvágta a vízbe dobott koszorúkat, rémületet keltve az ünneplőkben.

Mint kiderült, a videofelvételt „hazafias lelkületű civilek” azon nyomban át is küldték a helyi rendőrségnek egy feljelentés társaságában, amely szerint a koszorúzással beszennyezik a tavat ökológiai kárt okozva, a biciklitúra pedig – állították - nincs megszervezve.

A rendőrök már a videófelvétel birtokában vonultak a helyszínre, a biciklitúrán résztvevők közül többeket is igazoltattak, egyesek arról panaszkodnak, hogy durva hangnemben kérték tőlük számon, hogy kicsodák és mit keresnek ott. Folyamatosan azt hangoztatták, a rendezvényre nincs hatósági engedély.

Lapunknak mind Péntek László, mind Branea Róbert, a biciklitúrát szervező kolozsvári E.K.E. titkára elmondta: semmilyen előírás nincs, amely arra kötelezné a szervezőket, hogy engedélyért folyamodjanak ebben az esetben. Egyrészt Péntek László személyesen egyeztetett erről a helyi rendőrséggel: a tó partján a koszorúk vízrebocsátásán és közös imán kívül semmi más nem zajlott, imádkozáshoz csak nem kell (még) engedély … - méltatlankodott. Ami pedig a biciklitúrát illeti, Branea Róbert hangsúlyozta: ez egyszerű teljesítménytúra, nem számít versenynek, ezért nincs szükség engedélyre.

A megemlékezésen részt vett Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök is, aki a provokáción felháborodva felhívta az illetékeseket. A Szabadságnak úgy nyilatkozott: egyszerre nevetségesnek és bosszantónak tartja, ahogy a hatóságok viszonyulnak egy békés megemlékezéshez. A csendőrségnek és a rendőrségnek nem vélt vagy valós történelmi frusztrációk alapján kellene cselekednie – tette hozzá.

Teljes cikk »

Beszélgetés a Vasvári emléktúráról


2018. június 20., szerda

Beszélgetés a Vasvári emléktúráról


2018. június 20., szerda

VIDEÓINTERJÚ - Vasvári két keréken Katával. Hogyan?!

szabadsag_logo.png

2018. június 20.
Szerző: Kiss Olivér

Pánczél Kata és Branea Róbert, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által 2018. július 7-én, szombaton szervezendő Vasvári Pál Emlék- és Teljesítménytúráról beszélgettünk.

Teljes cikk »

Vasvári Pál Kerékpáros Emlék- és Teljesítménytúra

2018. június 20.

Programajánló


Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap