Gyerővásárhely

gyerovasarhely.jpg

Bánffyhunyadról indulva Kolozsvár felé, a gyerőfalvi (pányiki) tetőről leereszkedve, a nemzetközi műútról balra kell letérni északi irányba. A műúttól 600 méterre, a ködös völgy katlanában helyezkedik el piros cserepeivel és kis, fehér, messzire világító tornyával Gyerővásárhely. A panoramikus, szépen fekvő település kb. 650-700 méter magasságban, a Gyerőfi-szöktető ölelésében terül el.

Amint neve is jelzi: „Gyerő” – mert a Gyerőfiek ősi birtoka. A „Vásárhely” elnevezés onnan származik, hogy a Kapus vidékéről induló vásárosok, hogy a hágón álló vámot elkerüljék, a faluban alapítottak vásárt. A falu központjában a helye ma is látszik.

Árpád-kori település, első okleveles említése 1288-ból IV. (Kun) László királyunk idejéből való, amikor „terra Vassarhel”-ként szerepel a középkori latinnyelvű-oklevélben.

1296-ban már „2 Villa Vassarhel” (Vásárhely falva). A templomtól keletre állott a Gyerőfiek ősi kúriája. Erdeik, tavaik, szőlőik voltak a falu környékén, és birtokaik voltak Gyerőfalván (Pányik), Inaktelkén, Magyarkiskapuson, Bánffydongón, Magyargyerőmonostoron.

Gyerőfi Miklós (Kalotai), III. András barátja és kiszabadítója, ajándékba kapta a királytól a birtokot. Gyerőfi Gáspár, Gyerőfi János, Gyerőfi György és asszonyaik patrónusai voltak a falunak és az egyháznak.

Egyháza 1330-ban Gyaluhoz tartozó önálló káptalan. 1606-ban Gyerőfi Ferenc Mikola Ferenccel részt vettek a Medgyesi Zsinaton, ahol kimondják az „új hit” szabadságát. A Gyerőfi, a Mikola, a Radnót és a Kabos családok a jobbágysággal együtt áttértek a protestáns hitre. A Gyerőfiek havasi román szolgákat telepítenek be a faluba, és ma is látható, hogy az őslakossággal szemben helyezkednek el házaik.

A nemzetközi műútról látni lehet délkelet irányban a Gyerőfi-szöktetőt – a sziklás, meredek tetőn a néplegenda szerint Gyöngyös Gyerőfi lovával leszökött a mélybe, amint a szarvast üldözte. Érdemes egy percre megállni a Kós Károly tervei alapján készült, jó állapotban megmaradt községházánál.

A református gyülekezetben még él a népviselet, a lányok ünnepeken még felveszik őseik viseletét. 1990 után sikerült visszaszerezni az egyház elkobzott föld- és erdőterületeit. A falu lakossága napjainkban kb. 190 magyar református, 60 román ortodox és 150 roma.

Gyerővásárhely református temploma
1831-ben felépül a mai templom a régi templom helyén. A templom mennyezetén a következő felirat található: „E mennyezet építtetett a gyerővásárhelyi ecla. költségével Kolozsvári Asztalos Lőrincz által 1757-ben”. A másik felirat szerint a mennyezet a templom egy részével együtt Görgényi András papsága idején, 1771-ben épült. Ekkor bővült ki a templom.

A templombelső látványosságai
1. A 81 darabból álló festett kazettás mennyezet 1757-ből Kolozsvári Asztalos Lőrinc munkája (Umling Lőrinc – az Umling asztalos család, az 1740-es évektől az 1790-es évek közepéig meghatározó szerepet játszott a kalotaszegi és sok mezőségi templombelső díszes kialakításában). Ornamentikája tartalmaz bibliai elemeket, mitológiai figurákat és ősi magyar virágmintákat.
2. 1770-ben készült el a szép festett szószékkorona, csúcsán a fiókáit etető pelikánnal. A szószékkoronán mindkét Umling fiú dolgozott, Lőrinc a hangvető párkányzatán, János a koronán.
3. A szószék mellett a falba beépítve található Gyerőfi Gáspárné Mikola Erzsébet sírköve 1578-ból. A Gyerőfi-címeres sírkő latin nyelven állít emléket a nagyasszonynak.
4. Szép dísze a templomnak a barokk orgona, amelyet a század elején vásárolt a gyülekezet a kolozsvári szász evangélikus egyháztól. Előjátszós hangszere és páratlan értékű díszítése miatt országos szinten az elsők között tartják számon.
5. A déli falba beépítve latin nyelvű felirat található: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk”.

1.jpg
2.jpg
3.jpg
4.jpg
5.jpg
6.jpg
Összeállította: Mihály János gyerővásárhelyi református lelkipásztor
Közreműködött: Maksay Katalin, Szabó Zsolt és Venczel Enikő
Bibliográfia: Malonyay Dezső: A magyar nép művészete; Kiss Margit: Kispetri, református templom; Furu Árpád: Kalotaszeg népi építészete; Kabay Béla: Kalotaszegi műemlékek kis adattára; Mihály Ferenc: Elpusztult templomi festett famennyezetekről; Kalotaszeg antológia 1-2. 1990–2008. Szerk. Buzás Pál; Kalotaszegi krónikácskák. Egybeszedte Kovács Kuruc János és Szalai Erzsébet Ildikó.
Fotók: Magyari Hunor, Juhász Ábel, Szántó Tünde, Branea Róbert.
Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap