Kós 2018 - Médiavisszhang

Szeretné tiszta lappal indítani a Kolozsvári Magyar Napokat?

Kép

2018. augusztus 21.
Szerző: SZABÓ TÜNDE

Kép

Remek ötlet volt társítani a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat (az idei a 15.)a Kolozsvári Magyar Napokkal (az idei a 9.). A túrázó saját maga – gyalog vagy kerékpárral – köti össze Kolozsvárt Kalotaszeg egyik legidilibb részével, és úgy kimerül közben, hogy teljesen feldobva érkezik vissza a KMN programkavalkádjába.

A Kós Károly kiírásoknál a szervező EKE – Kolozsvár 1891 a távokkal jól különválasztja az emlék- és a teljesítménytúrákat: 10, két 25 és egy 55 kilométeres gyalogtúrára, illetve 35, 40 és 60 km-es kerékpártúrákra lehetett nevezni. Idén 108-an neveztek be a gyalogtúrákra, közülük 18-an az 55 km-es változatra (ahova szerintem már nevezni is nagy merészség), de a két 25-ös volt a legnépszerűbb 25, illetve 46 indulóval.

A brutális változat, az 55 km-es gyalog-, illetve a 60 km-es kerékpártúra Kós Károly három építészeti alkotását kötötte össze: a kolozsvári Kakasos templomot a sztánai állomás közelében lévő Varjúvárral és a vele szinte szomszédos Szentimrei-villával. Akik ezt a két távot választották, azok a Törökvágáson, a Hója erdő előtt láttak utoljára aszfaltot – írom azoknak, akik szerint 60 km bringán nem nagy táv. Viszont 60 km erdőben, dombokon, völgyeken át, összesen 1789 méteres szintemelkedéssel épp hogy túratáv: szinte már versenytáv. A 40 km-es offroad távra benevezettek sem panaszkodtak, hogy nem szenvedtek eleget.

Ezek mellett a tíz kilométeres gyalogos táv vezetett még végig a természetben, a 25-ös gyalogos és a 35 km-es kerékpáros távon Sztánát és a környező falvakat lehetett bejárni. A vonzó kultúrális kínálat miatt választottuk pár baráttal az idén először kiírt, Sztána faluból induló 35 km-es távot bringán. De hogy ne legyen kilométerhiányunk, Kolozsvárról szintén bringán tekertünk ki Sztánára.

Bár a végén több mint száz kilométer és 1500 méter szintemelkedés jött össze, nem mindenhol éreztük ezt ihletett választásnak. Aszfalton prímán haladtunk Egeresig, és míg lazán kikészített egy 3 km-nyi, néhol köves emelkedő Nagypetri irányába, a bő 4 km-es lesiklás a faluig bőven kárpótolt. Viszont a meredek, bringázhatatlanul köves út, pontosabban az azon való mászás Nagypetriből fel Kispetribe már minden lendületünket felmorzsolta. És Kispetriből még ki kellett másznunk a rajthoz Sztánára, ahova jól elkésve és teljesen kikészülve érkeztünk meg.

Onnan viszont a 35-ös táv szinte minden kilométere ajándék volt. Vissza Kispetribe még szenvedtünk kicsit, jól szétrázott a mezei út, de az ottani református templom maga volt a felüdülés. Kár, hogy az 1700-as években készült famennyezetét és karzatát már bő száz éve nem itt, hanem Budapesten lehet megnézni, jelenleg a Néprajzi Múzeumban. Maga a falu kicsi és gyönyörű, sok a régi ház díszes fadekorációval és kőkerítéssel vagy anélkül, és a templom mellett kalotaszegi varrottast készítő, hagyományosan öltözött néni sem a mi kedvünkért odatett dekoráció volt. Hanem a túra egyik személyes csúcspontja.

Innen Váralmásig, majd Farnasig és Zsobokig vezető megyei út maga volt a tiszta élvezet. Idilli táj dombokkal, erdőkkel, rétekkel, az egy- (ritkán két)sávos utakon szinte hibátlan még az aszfalt. És pihentető – így az Almási várhoz vezető köves út is belefért még az erőnkbe. Farnason az EKE a nagyon régi református templom mellett helyezte el a túra ellenőrző pontját, és nagyon jól tette még így is, hogy délután már csak kívülről tudtuk megnézni. A kis templom melletti, fából készült harangláb igyekezett kárpótolni a templombelsőt.

Zsobokra már jelentősen kifulladva érkeztünk meg, így innen a legerősebb emlék a sok finom csörögefánk marad és a vágy, hogy egyszer visszatérjünk ide és Farnasra. Meg a szomorú, de racionális döntés, hogy csak ketten mennek neki a Riszeg-tetőnek, ketten kihagyjuk az extra 6 km-t és a 344 méter szintemelkedést, és ennek mintegy kétharmadával kimászunk a célhoz, a sztánai vasúti megálló közelében lévő Szentimrei-villához.

Ez volt a cél minden távon, és itt szembesültünk a szervezői munka teljes volumenével. Az előkészítéssel már a túrakalauz olvasgatása közben, ahol fotókkal, térképekkel és leírásokkal igazít útba az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári szervezete. Menet közben a festés és szalagok jelezték nemcsak az ösvényt, hanem hogy ezt már előttünk végigjárták, ki-, le- és felmérték, az ellenőrző pontokon pedig öntötték belénk az erőt és a vizet.

A Szentimrei-villánál a puliszkavacsora mellett láttuk, hogy az EKE senkit nem hagy magára, az önkéntesek térerőhiányos terepen is telefonálgattak, hogy mindenkit elérjenek vagy egy ellenőrző pontnál, vagy már hazafele, ha értesítés nélkül szállt ki a túráról. Ennél a puliszkafőzés és mosogatás jóval stresszmentesebb meló.

Vacsora után senkinek nem esett jól felállni a fűből, főleg nem a pár km-es kaptató a Csiga-dombon az E60-as főúton várakozó buszhoz, de ennek is megvolt a jutalma: egy zseniális, másfél km-es ereszkedés a hirtelen kitáguló, körösfői tájban, tükörsima aszfalton, bele a napnyugtába. Ezért a katartikus befejezésért külön emeljük a kalapunkat, illetve a bringás sisakunkat.

Teljes cikk »

Kikészített Kós Károly, és még meg is köszönjük

2018. augusztus 20.

Kép

Kép

Remek ötlet volt társítani a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat (az idei a 15.) a Kolozsvári Magyar Napokkal (az idei a 9.). A túrázó saját maga – gyalog vagy kerékpárral – köti össze Kolozsvárt Kalotaszeg egyik legidilibb részével, és úgy kimerül közben, hogy teljesen feldobva érkezik vissza a KMN programkavalkádjába.

A Kós Károly kiírásoknál a szervező EKE – Kolozsvár 1891 a távokkal jól különválasztja az emlék- és a teljesítménytúrákat: 10, két 25 és egy 55 kilométeres gyalogtúrára, illetve 25, 35, 40 és 60 km-es kerékpártúrákra lehetett nevezni. Idén 108-an neveztek be a gyalogtúrákra, közülük 18-an az 55 km-es változatra (ahova szerintem már nevezni is nagy merészség), de a két 25-ös volt a legnépszerűbb 25, illetve 46 indulóval. A legtöbb, 52 bringás a leghosszabb, 60 km-es távra nevezett, 40 km-en tízen, 35 km-en négyen, 25 km-en heten akartak tekerni.

A brutális változat, az 55 km-es gyalog-, illetve a 60 km-es kerékpártúra Kós Károly három építészeti alkotását kötötte össze: a kolozsvári Kakasos templomot a sztánai állomás közelében lévő Varjúvárral és a vele szinte szomszédos Szentimrei-villával. Akik ezt a két távot választották, azok a Törökvágáson, a Hója erdő előtt láttak utoljára aszfaltot – írom azoknak, akik szerint 60 km bringán nem nagy táv. Mert 60 km erdőben, dombokon, völgyeken át, összesen 1789 méteres szintemelkedéssel épp hogy túratáv: szinte már versenytáv. A 40 km-es offroad távra benevezettek sem panaszkodtak, hogy nem szenvedtek eleget.

Ezek mellett a tíz kilométeres gyalogos és a 25 km-es bringás táv vezetett még végig a természetben, a 25-ös gyalogos és a 35 km-es kerékpáros távon Sztánát és a környező falvakat lehetett bejárni. A vonzó kultúrális kínálat miatt választottuk pár baráttal az idén először kiírt, Sztána faluból induló 35 km-es távot bringán. De hogy ne legyen kilométerhiányunk, Kolozsvárról szintén bringán tekertünk ki Sztánára.

Nem mindenhol éreztük ezt ihletett választásnak, bár a végén több mint száz kilométer és 1500 méter szintemelkedés jött össze. Aszfalton prímán haladtunk Egeresig, és míg lazán kikészített egy 3 km-nyi, néhol köves emelkedő Nagypetri irányába, a bő 4 km-es lesiklás a faluig bőven kárpótolt. Aztán a meredek, bringázhatatlanul köves út, pontosabban az azon való mászás Nagypetriből fel Kispetribe már minden lendületünket felmorzsolta. És Kispetriből még ki kellett másznunk a rajthoz Sztánára, ahova jól elkésve és teljesen kikészülve érkeztünk meg.

Onnan viszont a 35-ös táv szinte minden kilométere ajándék volt. Vissza Kispetribe még szenvedtünk kicsit, ereszkedve is jól szétrázott a mezei út, de az ottani református templom maga volt a felüdülés. Kár, hogy az 1700-as években készült famennyezetét és karzatát már bő száz éve nem itt, hanem Budapesten lehet megnézni, jelenleg a Néprajzi Múzeumban. Maga a falu kicsi és gyönyörű, sok a régi ház díszes fadekorációval és kőkerítéssel vagy anélkül, és a templom mellett kalotaszegi varrottast készítő, hagyományosan öltözött néni sem a mi kedvünkért odatett dekoráció volt. Hanem a túra egyik személyes csúcspontja.

Váratlan adrenalinlöketet adott, hogy a szervezők egyik autója áthajtott egyikünk elfektetett bringáján, de szerencsére csak a sárhányó görbült meg a hátsó keréken, amit sűrű bocsi-bocsikkal és pusztakézzel azonnal helyre is hajlítottak.

Innen Váralmásig, majd Farnasig és Zsobokig vezető megyei út tiszta élvezet. Idilli táj dombokkal, erdőkkel, rétekkel, az egy- (ritkán két)sávos utakon szinte hibátlan még az aszfalt. És pihentető – így az almási várhoz vezető köves út is belefért még az erőnkbe, sőt Váralmáson még egy defekt is.

Farnason az EKE a nagyon régi református templom mellett helyezte el a túra ellenőrző pontját, és nagyon jól tette még így is, hogy délután már csak kívülről tudtuk megnézni. A kis templom melletti, fából készült harangláb igyekezett kárpótolni a templombelsőt.

Zsobokra már jelentősen kifulladva érkeztünk meg, így innen a legerősebb emlék a sok finom csörögefánk marad és a vágy, hogy egyszer visszatérjünk ide és Farnasra. Meg a szomorú, de racionális döntés, hogy csak ketten mennek neki a Riszeg-tetőnek, ketten kihagyjuk az extra 6 km-t és a 344 méter szintemelkedést, és ennek mintegy kétharmadával kimászunk a célhoz, a sztánai vasúti megálló közelében lévő Szentimrei-villához. Ahol kiderült, nem csak mi hagytuk ki a Kós-túráknak ezt a legdurvább szakaszát.

A most Riszeg Vendégház néven bérelhető Szentimrei-villa volt a cél a Kós-túra mindegyik távján, és itt szembesültünk a szervezői munka teljes volumenével is.

Az előkészítéssel már a túrakalauz olvasgatása közben, ahol fotókkal, térképekkel és leírásokkal igazít útba az Erdélyi Kárpát Egyesület kolozsvári szervezete. Menet közben a festés és szalagok jelezték nemcsak az ösvényt, hanem hogy ezt már előttünk végigjárták, ki-, le- és felmérték, az ellenőrző pontokon pedig öntötték belénk az erőt és a vizet.

A Szentimrei-villánál a puliszkavacsora mellett láttuk, hogy az EKE senkit nem hagy magára, az önkéntesek térerőhiányos terepen is telefonálgattak, hogy mindenkit elérjenek vagy egy ellenőrző pontnál, vagy már hazafele, ha értesítés nélkül szállt ki a túráról. Ennél a puliszkafőzés és mosogatás jóval stresszmentesebb meló.

Vacsora után senkinek nem esett jól felállni a fűből, főleg nem a pár km-es kaptató a Csiga-dombon át az E60-as főúton várakozó buszhoz, de ennek is megvolt a jutalma: másfél km-es, zseniális ereszkedés a hirtelen kitáguló, körösfői tájban, tükörsima aszfalton, bele a napnyugtába. Ezért a katarktikus befejezésért külön emeljük a kalapunkat, illetve a bringás sisakunkat.

Teljes cikk »

Kirándulás, bringa, túrós puliszka a Kós-túrákon

Kép

2018. augusztus 10.
Szerző: KEREKES EDIT

Kép

Már csak néhány napig él a regisztráció lehetősége az augusztus 18-án sorra kerülő 15. Kós Károly Gyalogos Emlék- és Teljesítménytúrákra és a 4. alkalommal szervezett bringatúrákra. A Kolozsvártól Sztánáig vezető festői úton bebarangolhatjuk azokat a tájakat, amelyek Kós számára az alkotói hátteret jelentették, alkotói egyéniségét formálták, és ahol igazán otthon érezte magát. A 10, 25 és 55 km-es gyalogos túraváltozatok közül a 25 km-esek kiegészültek egy Zsobok–Szentimrei villa rövidítéssel. A 60, 40 és 25 km-es kerékpáros útvonalak mellett újdonság a 35 km-es, amely a 25-ös gyalogtúra útvonalát követi. A túra során az építész Kós Károly pályafutása kezdeti (1907–1914), egyben legizgalmasabb és legtermékenyebb alkotói időszakának három jelentős művét tekinthetjük meg: a Kakasos templomot a kolozsvári rajtnál, illetve a Szentimrei-villát és a Varjúvárat Sztánán, a célnál.

A Gy55-ös túra a Kakasos templomtól indul 6.30–7 óra között, Gy25A a Sztána vasútállomástól 8.30–9.30 óra között, a Gy25B Sztána református templomától 8.45–10 óra között, a Gy10 Sztána vasútállomástól 8.30–9.30 óra között. A Gy25-ös túrákhoz idéntől kapcsolódik egy-egy 20 km-es változat is, amelyek szintideje 1-1 órával rövidebb a 25 km-esnél. Újdonság még a közepes nehézségűnek minősített 35 kilométeres kerékpáros túra, amely a 25 kilométeres gyalogtúra útvonalához kapcsolódik.

A nevezési díj a gyalogtúrák esetében 50 lej, a kerékpáros túrákra 40 lej, EKE-tagok, egyetemisták, nyugdíjasok, 14 évesnél idősebb kiskorúak igazolvány bemutatásával kedvezményben részesülnek, a 14 évesnél fiatalabb gyermekek nevezési díjat nem fizetnek, de részvételük feltételekhez kötött, erről bővebb tájékoztatást találnak a túrák honlapján. A honlap rendkívül részletes tájékoztatással szolgál az indulásról, útvonalakról, a túrák során érintett településekről, részvételi feltételekről, megközelítési lehetőségekről, szintidőkről, arról, hogy a szervezők milyen segítséget biztosítanak a túrázóknak, de a túrák térképeit is letölthetjük, valamint az internetkapcsolat és térerő nélkül is használható okostelefonos GPS-alkalmazást. A túrákat az EKE Kolozsvár 1891 szervezi. Az egyesület a nevezési díjak 5%-át a diabéteszes, reumás és onkológiai betegségekkel élő gyerekek számára ingyenes élményterápiás táborokat szervező Yuppi Tábormozgalom Egyesületnek ajánlja fel.

Teljes cikk »

Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák

2018. augusztus 8.

Hódítsa meg a Varjúvárat!

2018. augusztus 8.

Kép

Kezdje aktívan az idei, kilencedik Kolozsvári Magyar Napokat, és nevezzen be a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra valamelyik változatára: 10-től 60 km-ig terjedő útvonalakon lehet gyalogolni és kerékpározni augusztus 18-án Kolozsvártól Sztánáig. 

A kolozsvári EKE (Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891) tizenötödjére szervezi a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrát, azaz

• alaposan dokumentálta és megjelölte az útvonalakat, 
• eteti és itatja a hosszú távon túrázókat, 
• segít az elakadóknak, 
• és a végén mindenkit vendégül lát egy vacsorára a sztánai Varjúvár melletti, szintén Kós Károly tervezte Szentimrei-villában. 
• Sőt vissza is szállítja a bringákat Kolozsvárra. 

Mindezt a kolozsvári árakhoz képest potom pénzért.

A leghosszabb, 55 km-es gyalogtúra a szintén Kós Károly tervezte kolozsvári Kakasos templomtól a Hója erdőn és a Riszeg-tetőn át vezet a Varjúvárig, a 25 és 10 km-es távon Sztána környékét lehet bejárni. A kerékpáros túra 60 km-es útvonala ugyanott halad, mint a gyalogos 55 km-es, csak a cél után majd le kell pedálozni az E60-as útra, ahol teherautókra pakolják a bringákat.

A 40 km-es kerékpáros útvonal félúton csatlakozik be a 60 km-es változatba a gorbói országúton, a 35 km-es táv pedig a Sztána környéki településeken vezet körbe több kalotaszegi református templom és az Almási vár érintésével. A könnyű, 25 km-es távon Gyerővásárhelytől lehet elkerekezni a Riszeg-tető érintésével a Szentimrei-villához.

Nevezni a gyalogos túrákra itt, a kerékpáros távokra itt lehet.

Teljes cikk »