Rekordszámú, 638 résztvevő az idei Jókai-teljesítménytúrán
Rekordszámú, 638 résztvevő az idei Jókai-teljesítménytúrán
2024. május 17.
Szerző: Kismihály Boglárka
638 túrázó, 61 szervező, 13 helyszín, 750 jelvény, 150 emlékpóló, 600 l víz, 107 kg banán, 76 kg alma, 52 kg zsíros és lekváros kenyér, 560 szál zöldhagyma, több mint 700 adag gulyás: számokban így lehetne jellemezni a 2024-es Jókai-teljesítménytúrát, amelyre idén rekordszámú – 676 – jelentkező regisztrált be.
A kolozsvári EKE szezonnyitó teljesítménytúrája már évek óta egyre több és több túrázót csalogat ki a természetbe, a nagy érdeklődésnek köszönhetően pedig idén is ki kellett tolni a 600-as létszámkorlátot. Szervezőkként sokat gondolkodunk azon, hogy miben rejlik a Jókai népszerűsége, a válasz viszont egyszerűbb, mint gondolnánk. A regisztrációkor 380-an jelölték be, hogy ismerősöktől, barátoktól értesültek a túráról, ami azt jelenti, hogy valójában az emberi kapcsolatok által létrehozott hálózatnak köszönhetjük, hogy nem kell sok energiát fektetnünk a rendezvény népszerűsítésébe, hiszen szájról szájra terjed a híre. Ami a résztvevők túraváltozatonkénti megoszlását illeti, idén is a Várfalváról induló legrövidebb, kb. 13 km-es gyalogos útvonal vitte a prímet 260 túrázóval, ezt követi a 30 km-es Szind–Torockó útvonal 158 résztvevővel, a biciklisek 91-en, míg a 17 km-es gyalogos túraváltozat résztvevői 71-en teljesítették az általuk választott útvonalat, a legnagyobb kihívásra vállalkozók pedig 58-an indultak útnak Kolozsvárról, hogy 55 km-t megtéve megérkezzenek Torockóra.
A kor szerinti megoszlást illetően is beszédesek az adatok: a 14 éven aluliak 112-en, a 14–18 év közöttiek 38-an, a 18–30 év közöttiek 61-en, a 30–40 év közöttiek 125-en, a 40–50 év közöttiek 168-an, az 50–60 év közöttiek 103-an, a 60–70 év közöttiek 23-an, a rangidős 70–80 év közöttiek pedig 6-an feszegették határaikat. Legfiatalabb lány résztvevőnk Csomos Petra volt, aki a túrát követő napon töltötte be a negyedik hónapját, valamint őt követte a majdnem 11 hónapos Váradi Terka. Legfiatalabb fiú résztvevőnk az áprilisban egy évet betöltő Nagy Erik volt, akinek a bátyja, Ádám volt a legfiatalabb résztvevőnk 2021-ben. Mindhárman a gyalogos 10-en vettek részt szüleikkel együtt. Rajtuk kívül további 17 kis résztvevőnk volt, akik a túra napjáig nem töltötték be a 6. életévüket. Őszinte elismerés a kis hősöknek és szüleiknek, akik bevállalták velük a nem könnyű útvonalat, hiszen a Nagyárkon lemenni kisgyerekkel extrém sportnak számít. A legtöbb tavaszt megélt túrázó hölgy a 76 éves Vizi Sarolta volt, aki a 30 km-es gyalogos távra jelentkezett be, valamint a vasárnap 74. életévét betöltő Pilbák Rozália Piroska a gyalogos 10-es túraváltozaton vett részt. A férfiak közül a legtapasztaltabb túrázó Wehner Géza volt, aki 73 évesen is legyalogolta a Kolozsvárról Torockóra vezető 55 km-es útvonalat. A gyalogos 55-ös táv leggyorsabb résztvevőjének járó címet ismét Sztranyiczki Gábor zsebelhette be, aki 13.22-kor már bent volt a torockói célban, az utolsó percig kitartó túrázók pedig 22.09-kor lépték át a célvonalat.
Bőven kárpótolt azonban a természet, lenyűgöző a hasadék látványa fentről, el is töltöttünk itt néhány percet. A domboldal lassan szelídült, a következő ellenőrző pontnál jólesett a friss víz, majd néhány lépéssel fennebb, a Kápolna-tetőn kitárult a látóhatár. Csak csodáltuk és soroltuk: Öreghavas, Gyalui-havasok, a Bükk majd Székelykő, Ordaskő, Bélavár – utóbbiak a Torockói-havasok mészkővonulatának ismert és dallamos helynevei. Kelet–délkelet felé pedig a Maros széles völgye és Aranyosszék. Mint hatalmas makett terült el előttünk-alattunk a napi út döntő része. Vidáman, derűsen beszélgetve és dudorászva a tágas, itt-ott kövekkel tarkított sziklagyepet keresztezve, fél tizenkettő után kezdtük meg az ereszkedést az Aranyos völgye felé. Két évvel ezelőtti tapasztalat azt mutatta, hogy ha nincs nagy sár, itt lehet „haladni”. Így is volt, addigra a turisták csoportja sokat gyérült, bár együtt indultak a 30-as és a 17-es táv résztvevői. Egy óra elteltével kiértünk az országútra, majd a várfalvi unitárius templom tornya irányában közelítettünk a helyi EKE-várban berendezett újabb, nagyon színvonalas ellenőrző pont és „boksz utca” (elnézést…) felé.
Kis kitérő következett a helyi boltba, három jeles erdélyi sörmárka egy-egy bemutató darabjával és kávéval leptük meg magunkat. Volt egy medvés, a nagy diákkori kedvenc, egy 1718 óta jegyzett kék, és egy újabb magyar nyelvű, tiltott is.
A kőkeresztnél aztán újabb képzeletbeli földrajzóra következett: menetirány szerint bal kéz felől (kelet) Aranyosszék falvai, Csegez, Várfalva, Bágyon, Kövend, Kercsed és Székelyhidas, hátul Torda és Aranyosgyéres gyárai, messze-messze a radnóti hőerőmű. Jobbról a Jókai-szirt, Ordaskő, mögötte már a Mócvidék hegyei. Mintha láttunk volna a távoli homályban egy külső hegykoszorút is, fent a jelenlegi Máramarosban a Széples és a Radnai gerincét, majd egészen messze lent, délen a Szebeni- és a Fogarasi-havasokat. De utóbbit lehet, hogy csak az utolsó látogatás óta eltelt negyed század nosztalgiája vetítette a retinára… Ide kívánkozik: nem találtunk arról a kőkeresztről információt, így maradt a kíváncsiság…
A mészkő fizikai felaprózódásának összes létező formájával és fázisával találkoztunk lefelé. Kis füves kerülő után meredek és árnyékos, egy idő után szurdokká szűkülő völgybe értünk, a különböző méretű kövek alkotta törmelékes, nem ritkán vizes ösvényen bizony minden lépésre (és az előttünk haladók testi épségére) is figyelni kellett. A láb olyan izmai is komoly munkába lendültek itt, amelyek létezéséről igen ritkán veszünk tudomást.
Köszönet és elismerés illeti a szervezőket. Gördülékeny és a rugalmas jelentkezési eljárás, profi ellenőrző pontok, minden ellátmány és felszerelés pont ott és pont annyi, amennyi kell, kiemelkedően jó minőségű, pontos, tudományos színvonalú térkép és leírás, igényes pecsételőfüzet ízléses kis matricákkal. Le a kalappal, ennyi embert ilyen színvonalon mozgatni egész biztos hatalmas feladat, mégis, mintha magától ment volna minden. Se késés, se zavar, se látható fejetlenség vagy kapkodás. De tudjuk (láttuk), így vagy úgy, de itt több tucat ember munkája és odaadása van a háttérben. Találkozunk a Bánffyn júniusban, immár Kalotaszegen. Barátokkal, Isten tenyerén.
Ahogyan a túrázók már megszokhatták, 2024-ben is a több száz résztvevőt számláló népszerű teljesítménytúránkkal nyitjuk meg az évadot, amelynek leghosszabb, 55 km-es gyalogos útvonala kincses városunktól a kétszer felkelő nap településéig vezet. Akik viszont nem szeretnék túlságosan feszegetni határaikat, azok számára rövidebb túraváltozatokkal is készülnek a szervezők. Idén részben változni fog a hosszú gyalogos és kerékpáros útvonal, a jó társaság és az életre szóló élmény viszont továbbra is garantált, hiszen amikor több mint 500 túrázó összegyűl, ott csak jó dolgok történhetnek.
