Bánffy gyalogos - Médiavisszhang

Egyedül a Kőhegy C útvonalon a Bánffy teljesítménytúrán

2023. június 28.

Transylvanian Hiker

Miután a tavalyi Bánffy Miklós teljesítménytúrán a 35 km-es távot jártam be, idén a 13 km-es Kőhegy C útvonalat választottam, amely a Dulului, Hármas kőszikla és Tomordok csúcsokat érinti. Hogy miért ez a választás és hogyan sikerült túlverekednem magam a sáros és csalános részeken, valamint hányadiknak érkeztem be, kiderül a videóból!

Teljes anyag »

Bánffy 35B – a túra tanulságai

2023. június 25.

Gyöngyösi Csilla

A 35b, ami nem 35 km, inkább 39-40, a Bánffy teljesítménytúra legnehezebb verziója. Jó, még lehetett volna nehezíteni azzal, hogy felvezetnek a Vlegyásza-csúcsra. A szintidő 11 óra, de ahhoz, hogy ezt teljesíteni lehessen, végig nagyon kell rohanni.

Ha nem szednek össze a rendezők 8 előtt, a vihar miatt, akkor kb. 20.15, 20.30-ra futottam volna be, ami pontosan 12 óra, 8.15-kor indultam a Stanciu-tisztásról.

1. A szervezés ismét remek volt, egy helyen nem volt egyértelmű, hogy merre kell menni, de az szerepelt a túra-leírásban, mint utólag megnéztem. Ott ösztönösen a jó irányba mentem.
2. Az első 14 km-es szakaszon (Stanciu-tisztás – Vlegyásza-menedékház) nagyon jó időt mentem, életem legjobbját. Ez a 14 km volt élvezetes. Nem futottam végül, de vittem túrabotokat, és egyfajta nordic walking volt ez, a 6 km-es szakasz, ami a Fehér kövektől a menedékházig van, úgy elrepült, hogy alig vettem észre, pedig máskor nagyon unalmas. Itt még végig az elsők között voltam, ha tudnék úgy edzeni, hogy ezt a ritmust tartani lehessen, akkor teljesíteni tudnám a túrát szintidőn belül.
3. A menedékház után le kell ereszkedni Rogojelre, és ott egy makadám-úton menni a mamutfenyőig. Ez a szakasz nagyon térdet és bokát próbáló, csúszik, meredek, mozogtak a lábam alatt a kövek, és lefele ugye lehetetlen sietni. Van Rogojelen egy hosszú szakasz, ami az úton megy, mivel most is vihar készült, nagyon beszorult a levegő, nagyon meleg volt. A mamutfenyőnél összetalálkoztam egy gyergyói-udvarhelyi csapattal, akikkel egy darabig együtt mentünk, és nagyon jó társaságnak bizonyultak, nagyon jó ritmusban haladtunk együtt, jót beszélgettünk.
4. A 35B felvisz a Hármas kőszikla-csúcsra, ami a Székelyjó másik oldalán van a Vlegyászához képest. Itt van egy olyan gyilkos három kilométer felfele, hogy ha tudom előre, hogy mi vár rám, kiszállok Székelyjón.
5. Innen beereszkedik az út egy nagyon meredek lejtőn keresztül a Kőhegy tavához, majd onnan nagyrészt aszfalton, Szentkirályig. Ez az aszfaltos rész is nagyon vacak, ha addig nem fájt az embernek semmije, akkor itt fog.
6. Két holtpont volt a túrában, az egyik Rogojelen, a másik a Hármas kőszikla csúcs környékén, mind a kettő a meleg miatt. Megint rosszul lettem egy kicsit, de most nem volt annyira durva, mint a Jókain.
7. A jó hír az, hogy a két térdem nem fájt egyáltalán, végig volt rajtam térdvédő, de semmi gond nem volt, az ereszkedéseknél sem. Ez hihetetlenül nagy dolog és nagyszerű, itt látszik az, hogy mi értelme van futni, miközben a futást általában nem ajánlják térdfájósoknak. De én a saját tapasztalatomból azt tudom mondani, hogy a futás nekem nagyon jót tett, önmagában az, hogy képes vagyok egy ilyen teljesítményre, a futásnak köszönhető.
8. A rossz hír, hogy a talpam viszont fáj. A 15. km-nél kezdett komolyabban fájni, úgyhogy a keményebb bakancsot és túra-cipőket lassan el kell felejtenem, kell valami profi kényelmes, szivacsos túracipő, ami ilyen hosszú távra is jó.
9. Kell egy garmin-óra, a fancy eszközeim nem nagyon bírják a gyűrődést.
10. Az is jó hír, hogy ma reggel már nem fáj semmim, sokkal könnyebb a regenerálódás, mint korábban. De mindenképp erősítenem kell, neki kell fogjak megint lépcsőzni, mert a fizikai teljesítményem szempontjából az a 3 km-es meredek emelkedő volt a legnehezebb, arra rá kellene gyúrnom, hogy az könnyebben menjen. De ott már nagyon fáradt voltam, ezért nagyon lassan ment.
11. A legtöbbet azon aggódtam, hogy agyilag hogy fogom bírni, tekintettel a tavalyi évre. De az idegrendszerem most sokkal kevésbé tiltakozott az erőfeszítés ellen, egy rövidke szakasz volt, ahol úgy éreztem, hogy nem tudok eléggé figyelni, és egy kicsit szédülök, de kb. 10 perc volt. Szóval igen jelentős a javulás, minden ilyen helyzet, ahol egy kicsit kitolhatom a teljesítőképességem határait, hozzásegít ahhoz, hogy a következő alkalommal jobban bírjam. Arra nem számítok, hogy visszajön az azelőtti szintem, annyira látványos volt a leépülés, de mindenesetre önmagában az, hogy kibírtam, jelentős javulásnak tudható be. Most már csak a helyesírásom és a nyelvi memóriám kellene visszatérjen, mert a figyelem-fenntartás visszaállítása nagyrészt megtörtént.
12. A felszerelés: nem kellett volna bakancsot vinnem egyáltalán, mert szinte végig a zsákban vittem, és egy terepfutó-cipőben túráztam, ami nyomott itt-ott, de végső soron elég kényelmesnek bizonyult egy kiegészítő talpbetéttel.
13. A zsákom 10 kg körül volt, az túl sok. Megint túl sok mindent vittem. És hiába vittem esőkabátot, az utolsó szakaszon már annyira nem érdekelt, hogy esik, hogy elő se vettem.
14. 3 energiaitalt vittem, amiből 2-t ittam meg, az nagyon jól fogott, a harmadik már túl sok volt.
15. Szárított gyümölcsöt nem ettem egyáltalán, mert lusta voltam a zsákból elővenni.
16. Vettem végül egy power-banket, hogy lehessen menet közben tölteni az eszközeimet, de az óra kábelét itthon hagytam, úgyhogy Székelyjón lemerült.
17. Ami jó volt: a túrabotok. Igen jelentősen begyorsította a túrát a bot, főleg az egyenes szakaszokon. Nagyon jó volt a 2 250 ml-es összegyűrhető bidonka, könnyű inni belőle, kis helyen elfér, nem kell állandóan levenni a zsákot az iváshoz. Szintén ilyen volt az összecsukható pohár. Jó volt a futóöv, abban tartottam a telefont, a cigit, a bidonokat, a szőlőcukrot.
18. Nem volt jó a műanyag póló, kell vegyek merino pólókat.
19. A túra-nadrágomból kifogytam, kell vegyek egy kisebb méretet, mert ez csúszott le, és amúgy is túl vastag volt. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy térd alatt összegombolható svájci nadrágot szeretnék, de túra-anyagból.
20. Ugyanígy, kell vegyek egy nagy karimájú bőrkalapot a nap és az eső ellen.
21. A kesztyű nagyon jó volt, csak nagyon hamar teleszívta magát izzadtsággal és vizes lett. De a kezem nem égett le.
22. Az energiazselének borzalmas íze van, és egy idő után kontra-produktív.
23. A melegtől megint előjött a meleg-allergiám, szerencsére csak viszket, de nincs megdagadva.
24. A túra szintidejébe a pihenések nincsenek belekalkulálva. Ahogy az sem, hogy elég sok időt eltöltöttünk azzal, hogy egy túratárssal azon vitatkoztunk, hogy hol vagyunk (nekem volt igazam, ismét bebizonyosodott, hogy sokkal jobban tájékozódom az átlagnál, meg amúgy tudok térképet olvasni, ami egy hegyi túránál azért hasznos, az illető, akivel vitatkoztam, fordítva látta a térképet; nem először fordul ez elő, hogy ilyesmivel találkozom, mindenesetre nagyon érdekesnek találom). A vita azzal ért véget, hogy felhúztam magam, és mondtam, hogy “akkor menj arra, amerre gondolod”, és elindultam a jó irányba. A szervezők ugyanis világosan megírták az emailben, hogy volt változtatás az útvonalban, tehát a kézbe kapott leírás nem fedte teljesen a valóságot.

Összességében azt gondolom, hogy tekintetbe véve az előzményeket, nagyszerű, hogy eljutottam idáig. Van hova fejlődni, természetesen, de most úgy látom, hogy nem lehetetlen. Ha összevetem a 2 évvel ezelőtti túrával, nagyon látványos a fejlődés.

Teljes cikk »