Kuti Márta: Jókai az Egy az Isten földjén (részletek)

„Jókait mindig is vonzotta Erdély, annak történelme, népei, részben felesége erdélyi származása, másrészt az 1848-as forradalom és szabadságharc itteni eseményei miatt.
[…]
 Jókai 1876 augusztusában, immár sokadszor, ismét Erdélybe látogatott: Torockóra és Torda környékére, hogy anyagot merítsen itt játszódó regényéhez.
[…]
Erdélybe most egyedül jött, Kolozsváron az akkor Nemzeti Szállónak, a XX. században New Yorknak, majd Continentalnak nevezett szállóban szállt meg az éppen ezért róla elnevezett hajdani Jókai, ma Napoca utca sarkán. Úticéljáról így vall: «Egyszerűen azért jöttem, hogy irodalmi céljaim kivitelére tapasztalatokat, ismereteket szerezzek; (…) mint napjaink példája is bizonyítja, apró állam nehezen tartja fenn függetlenségét, s mélyen meg vagyok győződve arról, hogy mi csak a műveltség alapján tarthatjuk fenn magunkat. A külföld is nem harcaink és vitézségünk emlékeiért, hanem a művelődésben tett józan haladásunkért vehet tekintetbe, mely művelődésnek különösen a kis erdélyi nép is oly szép példáját mutatja…»

Tehát példát keresett és akart felmutatni Jókai. Hitt a művelődés, a kultúra, az irodalom lélekformáló erejében, és Torockó népének kultúrája, a szabadságharc és egyáltalán a történelme során tanúsított helytállása, közösségépítő munkája magával ragadta Jókait, ami átsugárzik a regény minden során.”

Augusztus 5-én Tordára érkezik, 6-án Torockóra.

„Természetesen az igazi ünneplés Torockón volt, de az oda való beérkezést lélegzetállítóvá tette a Székelykő látványa. A ma odalátogatót is magával ragadja a látvány, amit Jókai oly szuggesztíven ír le regényében. […] Jókai számára a táj mellett, vagy azzal párhuzamosan igen nagy élményt jelentett a torockói emberekkel való találkozás és ismerkedés. Az unitárius parókián rendezett ebéden ismerkedett meg Jókai regénye főhősének, Adorján Manassénak egyik ihletőjével, az akkor már 67 esztendős Zsakó Istvánnal, akinek oly nagy szerepe volt az 1848-as torockói eseményekben, tehát akkor 39 éves volt.
[…]
Torockó után a félóra járásra lévő Torockószentgyörgyöt, a regény másik színhelyét látogatta meg kísérőivel Jókai. Alaposan megnézte magának útközben a Székelykő minden porcikáját, majd lekocsiztak egészen a Kőközig, ahol a kuruc világban találtak menedéket a menekülők. […]
Szentgyörgyre visszaérve, megnézte alulról a vár romjait, amely vár valamikor a Thoroczkay család birtokában volt, de különösebb hatást nem tett rá, mert a regényben nem eleveníti meg.
[…]
Torockó után következett a másik nagy élmény, a Tordai-hasadék. […] … másnap népesre szaporodott társasággal elindultak a hasadékhoz. […] Nagy nehezen feljutottak a Monaszteriához Szind felől, s onnan közelítették meg a hasadék másik bejáratát, s a malom melletti füzesben ebédeltek. […] A visszaúton betértek még Szindre Bors Alberthez is, de estére már Kolozsváron volt Jókai.
A hasadékhoz tett kirándulás minden mozzanatát felleljük a regényben, hiszen Manassé Blankával Áron kíséretében Kolozsvárról a Tordai-hasadékon át érkezik meg Torockóra. Ennek az útnak a leírása a geológus, botanikus, barlangász és természetimádó Jókait mutatja meg az olvasónak.
[…]
Augusztus 8-án ért véget a torockói-tordai kirándulás…[…] Dúsgazdag, tömör és csodálatos négy nap volt, éppen elég ahhoz, hogy megszülessen a következő évben, 1877-ben a remekmű: Egy az Isten.”