EKE-kezdeményezések Vasvári Pál emlékére

A funtineli csata helyszínére, Vasvári Pál halálának helyére, illetve Vasvári örök nyughelyére vonatkozóan évtizedeken keresztül ellentmondásos adatok keringtek. Az 1848-49-es forradalmat követő zavaros politikai helyzet, illetve az ütközet nehezen megközelíthető helyszíne miatt bonyolult volt pontos és hihető információkat szerezni a csata lefolyásáról.

„Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az 1849. július 6-i funtineli csata színhelyét, Vasvári Pál elestének helyét, az ő és társai sírhelyét, elszigeteltsége miatt végül is inkább csak a turisztika eszközeihez folyamodva lehetett felkutatni” – írja Tóthpál Tamás Kolozsvár környéki teljesítménytúrák című könyvében.

„Kuszkó István a 19. század nyolcvanas éveinek elején már foglalkozott az erdélyi turizmus gyakorlati alapokon való megteremtésével a KAC-on belül, melynek akkori titkára volt. Elő is jegyezte Vasvári elestének helyét, mint lehetséges kirándulások célpontját. 1891-ben megalapította az 1848-49-es kolozsvári országos ereklyemúzeumot, 1892-ben pedig a múzeum és a honvédegylet hivatalos lapját, az 1848-49-es Történeti Lapokat. Így lehetségessé vált Vasvári Pál emlékének hathatós felkarolása és szélesebb körökben való ismertetése. Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891-es megalakulásával létrejöttek azok a valós alapok, melyeknek segítségével most már kivitelezhető lett Vasvári eddig ismeretlen sírhelyének felkutatása. Az EKE Kuszkó István kezdeményezésére 1892. júl. 16-17-én rendezte első Vasvári-kirándulását.”

Az expedíció jellegű kiránduláson mintegy százan gyűltek össze. A résztvevők jelentős hányadát a már akkor is edzett EKE-s hegymászó tagtársak képezték.

A Vasvári sírhelyet jeltelenül, a Funtineli-tetőtől egy fél órára, a bélesi út mellett találta meg a társaság a „La grinzi” nevű helyen.

„A résztvevők […] kegyeletük jeléül egy-egy követ tettek a sírhelyre, és rövidesen kis halom jelezte munkájukat. Az ilyenképpen spontánul magasztos hazafias ünnepéllyé alakult kirándulás országos érdeklődést keltett.”

„A július 17-i kirándulás után valóságos búcsújáró hely lett a Vasvári-sír, rövid időn belül több kiránduló kereste fel a Gyalui-havasoknak ezt az eddig kevésbé ismert részét.”

Augusztus 6-án egy keresztet állítottak a kőrakás mögé, feliratával az út felé. A kereszt tölgyfából készült, kb. 5 m magas volt, 2 m-es harántággal.

„Felirata a következő volt:
ITT ESETT EL
VASVÁRI PÁL
1849. JÚL. 13.

A felirat alatt keresztbe tett két kard volt látható.“

1893. július 10-étől kezdve a hegycsoportot, melyhez a Funtineli-magaslat tartozott, Vasvári-havasoknak nevezték.

„A harmadik hivatalos kirándulást az esemény 50. évfordulóján, 1899-ben rendezte a kolozsvári Országos Ereklye-Múzeum. A július 10-én, hétfőn, Vasvári sírhelyénél megtartandó ünnepélyre a rendezők komoly előkészületeket tettek.”

A feltételezett sírhelynél Szabó Sámuel (a kolozsvári honvédegylet elnöke) által elmondott emlékbeszéd a megbékélést hirdette:

Vannak közöttünk, e helyen idegen ajkú fiai is a hazának, kiknek apái egykor Vasvári ellen küzdöttek. Hallják meg ők, s ha kell hallja meg az egész ország... Vasvári az eszményi szabadság vértanújaként halt meg, általuk, de érettük is ontotta vérét. Az emlék, melyet halálhelyén neki és 300 honvédjének emelni akarunk, mindnyájunk szeretete és hálájának jelképe gyanánt kell hogy fennálljon; tanúságul és kibékülésünk zálogául, örök időkre!”

Forrás: Tóthpál Tamás: Kolozsvár környéki teljesítménytúrák (Művelődés Kiadó, 2015)