Médiavisszhang

Apariții mass-media

Toate reportajele sunt în limba maghiară.

629* résztvevő feszegette határait az idei Jókai teljesítménytúrán

2026. május 26.
Szerző: Kismihály Boglárka

A kedvezőtlen időjárás-előrejelzés látszólag nemcsak a szervezőkre ijesztett rá, hanem nagyon sok túrázóra is, hiszen csakis ezzel magyarázható, hogy a 720 jelentkezőből 97-en (!) nem jelentek meg a rajtnál. Pedig ha tudták volna, hogy az égiek velünk fognak tartani és egy kisebb záporral mindenki megússza, biztosan a túrázást választották volna az otthonmaradás helyett. 

Várfalván az Orosz Endre Közösségi Ház teraszán fogadtuk a résztvevőket.
Várfalván az egy héttel korábban felavatott Orosz Endre Közösségi Ház teraszán fogadtuk a résztvevőket.

A legtöbben a Várfalváról induló Gy10-es túraváltozatról mondtak le, hiszen a 299 jelentkezőből végül csak 246-an vettek részt, a Szindről rajtoló Gy17-es változatra vállalkozók közül pedig 102-en vették át indítócsomagjukat a 119-ből. A szintén Szindről induló Gy30-asra jelentkező 136 túrázóból csupán tízen nem jelentek meg a rajtnál, viszont elég sokan, 29-en döntöttek úgy, hogy Várfalváról nem folytatják tovább a túrát, így végül ők is a 17 km-es távot teljesítették. Mindezek tudatában a Gy17-es változatnál 131 résztvevőt összesítettünk, a Gy30-as túra esetén pedig 102-nél húztuk meg a vonalat, beszámolva azokat is, akik másik túráról iratkoztak át.

A leghosszabb, Kolozsvárról induló 55 km-es távra idén 64-en jelentkeztek, közülük viszont hárman nem jelentek meg a rajtnál, ketten pedig átiratkoztak a Gy30-asra, így 59-en vágtak neki a határfeszegető útvonalnak. Közülük legalább 11-en feladták út közben, így kb. 48-an jutottak el Torockóig a Székelykőn keresztül. A kerékpárosoknál is volt egy kis lemorzsolódás, hiszen a 89 jelentkezőből tizenegyen döntöttek a lemondás mellett, így hetvennyolcan indultak útnak Kolozsvárról vagy Szindről.

Akárcsak tavaly, ez alkalommal is csatlakoztak lovasok a Jókai teljesítménytúrához a Tékarám Lovasudvar kezdeményezésére, szám szerint 13-an, idén viszont nem Várfalváról, hanem Szindről rajtoltak, így a Csukás-vízesést is útba ejtették. A túra egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor lóháton bevonultak a Tóbiás Ház udvarára, ahol tapssal fogadták őket a túrázók. 

A túra legkisebb résztvevője, aki a saját lábán járta végig a Gy10-es változatot, a 4 éves Török Dorka volt.

Idén legfiatalabb kis túrázóink Simon-Várhelyi Mátyás (augusztusban lesz 2 éves) és Szántó Zsófia (áprilisban múlt 2 éves) voltak, akik a Gy10-es távot teljesítették szüleik segítségével, tudomásunk szerint pedig a 4 éves Török Dorka Klára volt a legkisebb olyan résztvevő, aki a saját lábán járta végig a Várfalva és Torockó közötti távot. Szintén nagy elismerés jár a 6 éves Barabás Júliának és Kilyén Melindának, akik a Gy17-es túraváltozatot teljesítették hősies kitartással. A Gy55-ös táv legfiatalabb titánjai pedig a majdnem 17 éves Veres Kende és a 18 éves Gál Janka voltak, akik hihetetlen kitartásról és elszántságról tettek tanúbizonyságot.

A teljesítménytúra korelnökének járó képzeletbeli díjat idén Wehner Géza vehetné át, aki 75 évesen is nekivágott a leghosszabb gyalogos útvonalnak. Nagy örömünkre szolgál, hogy 115 résztvevőnk volt 14 éven aluli, ami bizonyítja, hogy idén is rengeteg kisgyermekes család vállalkozott a nem mindennapi kihívásra. Végezetül pedig ne felejtsünk említést tenni arról a 65 lelkes és szorgos önkéntesről, akiknek a segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani legnagyobb rendezvényünket.

* Az eredeti cikkben 632 résztvevőt közöltünk le, utólag viszont kiderült, hogy voltak még olyan személyek, akik nem vettek részt.

Teljes cikk »

 

Szabadság logó

Szervezői gondolatmorzsák a szezonnyitó Jókairól

2026. május 26.
Szerző: Kismihály Boglárka

Az idei túrát egy héttel későbbre időzítettük a várfalvi EKE-napok miatt, így több fontos eseménnyel is ütközött, ennek ellenére nagyon szép számban, 720-an bejelentkeztek a kolozsvári EKE évadnyitó és egyben legnagyobb teljesítménytúrájára. Mint utólag kiderült, óriási szerencsénk volt az új dátummal, hiszen mialatt az EKE-napi ünnepségen szinte végig zuhogott az eső, most szombaton csodás napsütésben indulhattak útnak a túrázók, s délután is csak egy gyors záport kellett elszenvedniük. A torockói célt pedig csak a zivatar erős szele érintette néhány csepp kíséretében, így az égiek ideális májusi időjárással ajándékozták meg a szervezőket és résztvevőket egyaránt.

Aggódtunk, hogy a Hordós-kút felé vezető út sáros lesz, de végül fel tudtuk szállítani az önkénteseket.

Akárcsak előző években, a szervezési folyamat idén is bőven tartogatott megoldandó feladatokat és váratlan kihívásokat, így akármennyire is rutinosnak tűnhet kívülről a teljesítménytúra megvalósítása, valójában sosem lehet hozzászokni a járulékos stresszhez, a túlórákhoz, a kimerültséghez és a végeláthatatlan teendői listákhoz. Az idei egyik legnagyobb kihívást az jelentette, hogy még a túra hetén sem tudtuk, ki fogja felszállítani a Hordós-kút és a Székelykő ellenőrzőpontok bíróit. A CERT Transilvania önkéntesei sajnos idén nem tudtak segíteni más fontos események miatt, így napokon keresztül eredménytelenül egyeztettünk Lázok Leventével, aki mindent megtett, hogy találjon valakit. Végül az önkéntes csapatot is szembesítenünk kellett a reménytelen helyzettel, akik azonnal reagáltak, így pár órán belül sikerült is megoldani a Gordiuszi-csomót. 

Mivel idén egy új ellenőrzőpontot is beiktattunk a Várfalva és Székelykő közötti hosszú szakaszon (Rakottyás néven), logisztikailag újabb kihívással is szembesültünk, hiszen meg kellett oldanunk a pontbírók, a sátor, a vizek és a kellékek kiszállítását az erdő szélére. Szerencsénkre kiderült, hogy egy nagyon jó minőségű makadámút vezet fel az illető helyre, így egy kisebb terepjáróval is meg tudtuk oldani a szállítást. Az új ellenőrzőpont természetesen a térképek, a digitális nyomvonalak, a túraleírások aktualizálását is maga után vonta, így egyre csak gyűltek az új feladatok. Ugyancsak újdonságnak számított, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján kicsit átszerveztük a buszos szállítást, így izgultunk, hogy fog-e működni az új logisztika, ügyes önkénteseinknek köszönhetően viszont minden úgy ment, mint a karikacsapás.  

Idén végre sikerült beiktatnunk egy új ellenőrzőpontot Várfalva és a Székelykő nyerge közötti hosszú szakaszon.

Persze idén sem maradtak el a „sajnos lekéstem a jelentkezést” kezdetű telefonbeszélgetések, így a regisztráció lezárta után is szotyogtak a túrázni vágyók, a legextrémebb viszont az volt, amikor péntek este hívott fel valaki, hogy ő szeretne részt venni a biciklitúrán. Ugyancsak emlékezetes pillanat volt, amikor kiderült, hogy egy szerencsétlen félreértés miatt nem lettek megbígelve az igazolólapok, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy szépen össze lehessen hajtani őket, így vissza kellett sietni velük a nyomdába, ahol szerencsére még ott találtuk a speciális gép szakértőjét, így pillanatok alatt megoldódott a krízishelyzet. Pénteken a legnagyobb káosz és pakolás közepette pedig legalább hússzor csengett az EKE-telefon: voltak, akik lemondták a túrát, mások a buszok indulásáról érdeklődtek, s olyan is akadt, aki rájött, hogy rossz túrára jelentkezett be.

A túra napján is történt néhány váratlan helyzet, például amikor kiderült, hogy az utánfutót nem a bicikliseket szállító kisbuszhoz csatlakoztatták, vagy amikor kétségbe esve jelezték a Curmătura-nyereg pontbírói, hogy hamarosan elfogy a 18 darab 5 l-es palack víz, s még legalább harminc-negyven túrázónak át kell haladnia. De akkor is megállt bennem az ütő, amikor Várfalva fele tartva vettem észre, hogy a mindentudó listás mappám Szinden maradt, és a viharos erejű szél is rendesen ránk ijesztett, amikor majdnem felkapta az EKE-sátrakat a Tóbiás Ház udvarán. De említhetném a forgalmi dugóban rekedt kisbusz esetét is, amely nem ért volna Várfalvára 16 órára, így be kellett vetnünk helyette a hatvan személyes buszt, vagy amikor 19:01-kor érdeklődött az egyik biciklis, hogy mikor is fog indulni a busz, ami épp egy perce robogott ki Torockó főteréről. 

Fesztiválhangulatú zsongás, vidám gyerekek és pihenő túrázók a Tóbiás Ház udvarán berendezett célban.

Az i-re a pontot viszont kétség kívül az a két magyarországi Gy55-ös résztvevő rakta fel, akik 22:55-kor értek be a torockói célba, ezzel megdöntve az eddigi rekordokat. Összességében viszont sikeresnek könyvelhetjük el a rendezvényt, hiszen az eső szépen kikerülte Torockót, önkénteseink profin orvosolták a felmerülő problémákat, a zsíros kenyér és zöldhagyma kombó sosem esett még ilyen jól, a buszos logisztika olajozott gépezetként működött, a célt igazi fesztiválhangulatú zsongás jellemezte, az ízletes gulyásból mindenkinek jutott, senki nem balesetezett (leszámítva azokat a bicikliseket, akik megfürödtek egy-egy méretes tócsában, de nekik sem esett komolyabb bajuk), a nap végére pedig sikerült leszedni a jelzőszalagokat a teljes szakaszon, bevállalós önkénteseinknek hála, ami eddig sosem valósult meg a rendezvény történetében. 

Teljes cikk »

 

Szabadság logó

Gyapjasszövők, kakukkszó, zsíros kenyér: 55 kilométeres teljesítménytúra Kolozsvártól Torockóig

2026. május 26.
Szerző: Gál Janka (18 éves kolozsvári EKE-tag)

Az 55 km-es út igen hosszúnak tűnt Kolozsvártól Torockóig, édesanyámnak mégis sikerült visszafojtania azt az ősi anyai ösztönt, ami arra készteti, hogy egy plusz csomag zsebkendőt, egy pár tartalék zoknit vagy egy vészhelyzeti cserepólót suvasszon a táskámba egy-egy óvatlan pillanatban. Így reggel 6:03-kor egy igencsak könnyű csomaggal tudtunk nekivágni túratársammal, Kendével az 55 km-es Jókai teljesítménytúrának. A hajnali Bükk gyönyörű volt, az idő igen jónak ígérkezett. 

Barna gyapjasszövőkkel is találkoztunk.

Az Adrenalin Parknál levő ellenőrzőpontig bemelegedtünk, s ez idő alatt kielőztek bennünket a terminátorok, vagyis azok a sportolók, akik futva indultak el a hosszú útra. Egy nap majd mi is terminátorok leszünk. A Mikes-gerinc szakasza nagyon kellemes volt enyhén lejtő terepével, rengeteg pocsolyájával, és ébredező, kakukkszótól hangos erdejével. Az erdőből kiérve láttunk egy gyönyörű őzet, ahogy végigrohant a domboldalon az erdő irányába. Általában az őzeket nem lehet huzamosabb ideig megfigyelni, hiszen a fák között néhány másodperc alatt nyomuk vész, de ennek az őznek percekig láthattuk a távolodó, fehér hátsóját. Nagyon szép volt.

A túra során találkoztunk barna gyapjasszövőkkel (lásd fotó), hangyabolyokkal, kósza biciklisekkel. Szindre beérve kétpofára tömtük magunkba a zsíros kenyeret, ami már kilométerek óta szolgált elsődleges motivációs forrásunkként. A Tordai-hasadékban rengetegen voltak, pont kifogtunk egy arra bandukoló osztályt. A hasadék végi ellenőrzőpontban (miután tisztáztuk a pontbírókkal, hogy Kende nagyot nőtt az elmúlt pár év alatt) nekigyürkőztünk egy igen meredek domboldalnak.

Elkezdtük átszámolni a hátramaradt távot kilométerből kékbálna hosszba. A számítások leegyszerűsítése érdekében a kékbálna hosszát 30 méternek vettük, így amikor ezt a játékot elkezdtük, már csak 766 kékbálna maradt hátra. 

A Kápolnás-tetőn már láttuk a gyülekező felhőket, de csak az erdőben kapott el az eső.

Minél fáradtabbak voltunk, annál kevesebbet beszéltünk. Várfalva előtt, az erdőben kapott el minket az eső, s mielőtt kijutottunk volna az aszfaltra, beértünk egy nagyobb csapat túrázót, akik esőkabátosan masíroztak a várfalvi EKE-Vár felé. Egy hosszabbacska pihenőt követően nekivágtunk a maradék 14 kilométernek (466 kékbálnahossznak).  Ezen a ponton már elég nehezen vánszorogtunk fel a Székelykőre. Az ereszkedés volt talán a túra legnehezebb szakasza, jópár kilométerrel a lábunkban elég nehéz volt biztonságosan beereszkedni a völgybe. Szerencsére probléma nélkül értünk Torockóra 19:00-kor, ahol nagyon örültek nekünk, mi pedig a gulyásnak és a sikeres túrának. A Garminom szerint 56.45 kilométert tettünk meg, 1863 méter szintemelkedéssel. A távot 12 óra 57 perc alatt teljesítettük.

Teljes cikk »

 

Szabadság logó

Erdélyi Figyelő: EKE programok két hétvégére

2026. május 5.

Műsorvezető: Varga Mihály Márton

Teljes anyag »

Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap