Apariții mass-media

Toate reportajele sunt în limba maghiară.

Békésen és küzdelmesen - a Jókai emlék- és teljesítménytúráról

2018. május 16. / Szabadság

Jókai Mór a valóságból táplálkozó képzelet igazi mesterírnoka volt. Köztudott, hogy még a grafomániások számára is elképesztő termékenységgel alkotott ̶ de arra biztos nem gondolt, hogy a kolozsvári Erdélyi Kárpát-Egyesület 1998-ban, az 1848-as forradalom 150. évfordulója alkalmából Kolozsvár és Torockó között az ő nevével fémjelzett gyalogos emlék- és teljesítménytúrát szervez. (Kocsis Tünde írása)

A teljesítménytúrák mindig az emberi határokat feszegetik. Ki mennyire ismeri magát? Mire vállalkozik? A kitűzött célt reálisan felmérte vagy túlbecsülte önmagát, teljesítő- és állóképességét? A túra nyomán megerősödött öntudattal, önbizalommal keresi az új kihívásokat, avagy kénytelen belátni és elfogadni korlátait?

A három éve kerékpáros résszel bővült Jókai emlék- és teljesítménytúrának idén a huszonegyedik kiadása valósult meg. A gyalogosok részére 10, 17, 30 illetve 55 km táv volt kijelölve, a kerékpárosok a 62 vagy a 85 km között választhattak.

Jókai Mór maga is az 1891-ben alakult EKE tagja volt, és előszeretettel járt Erdélybe, székely származású felesége, Laborfalvi Róza színésznő hatására is. Az író-politikus 1876 augusztusában egyedül utazott Erdélybe, hogy Egy az Isten című regényéhez adatokat és inspirációt gyűjtsön. Kolozsváron a Nemzeti Szállóban (későbbi nevén New York szálló) hált meg – nem véletlen hát, hogy a mai Napoca nevű utcát a magyar közösség Jókai utcaként ismeri. A három erdélyi nap alatt az író magába szívta a torockói és torockószentgyörgyi tájat, történelmet, de még az ott élő emberek is hatással voltak rá. Utolsó napját Szinden és a Tordai-hasadékban töltötte, a roved utazás részletei pedig vissza-visszaköszönnek 1877-ben megjelent regényében.

A 30 km-es gyalogos túrára vállalkoztam – illetve, nem is tudtam mire vállalkozom. Természetjárásaimban a teljesítmény inkább mint szükséges erőkifejtés volt jelen, az, hogy hány kilométer és mennyi idő alatt − kevésbé érdekelt. A 30-as gyalogtúra Szindről indult, első megállója a Tordai hasadékon túl volt, majd a Kápolnás-tető, azután a Curmătura-nyereg, utána pedig a várfalvai majd a székelykői ellenőrző pontok után kellett megérkezni Torockóra.

Túratársaim még Kolozsváron, a Széchenyi-téren, buszvárás közben körvonalazódtak. Együtt-haladási szerződést ugyan nem kötöttünk, de érdemes volt azért is az ismerősökre hagyatkozni, mert többen már másodjára vállalkoztak a túrára − tudásuk az alaposan megírt, praktikusan megszerkesztett túrakalauz használatát is nélkülözhetővé tette.

A teljesítménytúra jelleg akkor villant meg bennem elsőízben, amikor Szindről kiérve megálltam az útszéli virágok lefényképezésére: a túratársak közben jól elhúztak, úgyhogy utolérésük igazi teljesítménynek bizonyult a szememben – úgyhogy, bár nem mondtam le róla, igen serényre, amolyan kínai kattintgatósra fogtam a további fényképezést. A teljesítményjelleget erősítette a viszonylag gyors iram is; nem szoktam a túratársak lábát méregetni, de most kissé fancsalian állapítottam meg magamban, hogy hosszabb lábakkal gyorsabban fogy az út. Szind és a Tordai-hasadék között már számos virág rabul ejtett. A lila kaszanyűg bükköny (Vicia cracca) és az orvosi veronica (Veronica officinalis) után nem győztem betelni az árvalányhaj (Stipa) könnyed kecsességével. A Tordai-hasadékban a szikla és patak látványos együttélését pedig a mezei gólyaorr (Geranium pretense), az erdei szamóca (Fragaria vesca), a libapimpó (Potentilla anseria), a barátszegfű (Dianthus carthusianorum), mindenféle boglárkák, bogárkák és lepkék, köztök hajnalpír és fehércsíkú szerecsen tarkították, nem csoda hát, hogy néhol csak elmaradoztam a társaktól. Jókai ittjárta óta majdnem másfél évszázad eltelt, ezalatt világuralmak buktak meg, embermilliók lettek erőszak áldozatai, technikai találmányok sora cikázik az égen, de az emberek nagyratörő és kicsinyes vágyaikkal mitsem változtak... Miről beszél hát a Tordai-hasadék sajátos élővilágával? Vajon nem ugyanarról a világteremtő és -alakító erőről zengedez állhatatos változatossággal nekem is, mint egykor Jókainak?

Ilyen gondolatok társaságában értem ki a Hesdát-patak melletti ellenőrzőpontra, ahol az volt az érzésem, hogy ez nem is a Tordai-hasadék volt, hiszen jóval rövidebb, mint én ismerem, ilyen gyorsan nem is lehet átmenni rajta. Nyilván tévedtem: lehet. Majd megnyugodtam, hogy eddig minden rendben: útirány, energia, nyitottság és jókedv. Örömmel nyugtáztam azt is, hogy az ellenőrzőpont, amolyan láblógatós, nyugis, kajálós hely, ott vannak a hosszabb lábúak is, szóval mindenki, aki számít…

Átmentünk a patakon − mögöttem egy 60-70 közötti bácsi épp mindkét lábával belecsúszott, de sebaj; a végén hamarabb volt Torockón mint én −, majd jött az első és legmeredekebb emelkedő egy erdőn át. A Kápolnás-tető és a Curmătura-nyereg között nagyrészt egy fennsíkon vezetett az út – olykor igazi sziklás-akadálypálya, amolyan sziklával hintett aknamező terült előttünk, de a távoli hegyek és faluringató völgyek látványa messze kárpótolt egy-egy félrelépésért, sziklábavágott, sajgó lábujjért. Ezen a szakaszon a kakukkfű (Thymus) és a napraforgó és színváltó kutyatej (Euphorbia helioscopia, Euphorbia epithymoides) volt az uralkodó, de a sárga szarvaskerep (Lotus corniculatus) is nagy számban virult. Egy hosszú, kellemesen árnyékos, erdős rész következett beszélgetésekkel, nagyezerjófűvel (Dictamnus albus) és zöld hátú gyíkocskával a földút mentén. Kiérve az erdőből egy ház tövében üdítő forrásvíz hűsített, útra kelve pedig bodzavirágok hulltak az út menti fákról, illatuk az Aranyos folyó hídjáig kísért, hogy aztán szántóföldek között érkezzünk meg a zsíroskenyérrel is kecsegtető Várfalvára. A 17 km-esek itt megálltak, a 30-asok pedig nekivágtak a hosszan emelkedő, utolsó előtti szakasznak. Bár emelkedő volt, az öt fős társaságom olyan meglepő tempóban haladt, hogy meg is fogalmaztuk: a testünk mintha önálló életre kelt volna, a kar, a láb magától adná a ritmust, mintha minden könnyedebb lenne és levedlenénk fizikai korlátainkat. A fehér-piros útjelző szalagokkal gondviselt úton így érkeztünk meg a Székelykőre. Lencsevégem a parlagi madárhúrt (Cerastium arvense) és a réti iszalagot (Clematis integrifolia) örökítette meg, de sikerérzéstől duzzadó csoportkép is készült, hiszen még csak két kilométer választott el a cél gulyással és savanyúkáposztával ízes Kánaánjától. Az ám, csakhogy az a kettő! Az bizony olyan meredek volt, hogy az amúgy már elfáradt testeket igazi megadásra készítette. A kőfolyások miatt is veszélyes ereszkedőn a térdek rogyadoztak, a talpak sajogtak, a hátizsák is most kezdte kínozni a vállat, nem is egy olyan pontról érkezett panaszjel, amely korábban köszönte szépen, jódolgában alig lehetett tudni a létezéséről… A test és lélek között darabokra tört a béke, fájdalmakkal tűzdelve lázadoztak a porcikák, súlya lett léleknek is.

Torockón oklevéllel, kitűzővel és az áhított gúlyással a szervezők meleg fogadtatása várta az élvezetükben megtörteket. Csendes bizsergésben kanalaztam a betévőt, és egy képzeletbeli kupicával azok egészségére ittam, akik – több mint 450-en! – Jókai Mór emlékére célba értek.

Borítókép: Kiss Olivér

Teljes cikk »

Eső és izomláz nélkül, három és fél éves kislánnyal a Jókai teljesítménytúrán

2018. május 16. / Szabadság

Mire van szükség ahhoz, hogy az ember szedje a lábát? Május 12-én, a 21. Jókai Emlék- és Teljesítménytúra 30 kilométeres távjának néhány gyalogos résztvevőjét például egy – nem túlzás – másfél méteres óriássikló motiválta, hogy gyorsabban haladjon. Egy másik résztvevő pedig bevallása szerint egy viperát látott, úgyhogy akik félnek vagy irtóznak az efféle „csúszómászóktól”, azok egy ideig mindenképpen gyorsabban szedték a lábukat... A gomolygó esőfelhők viszont ezúttal nem siettették a résztvevőket, mint más években: a verőfényes napsütés a túra végéig kitartott, ahol a szervezők gulyással várták az érkezőket.

Nem számoltam, az évek során összesen hány Jókai teljesítménytúrán vettem részt, de nincs tíz. Arra viszont eléggé pontosan emlékszem, hogy Várfalva után vagy a Székelykő környékén szinte mindig utolért a nagyidő: nyári zápor, zivatar, néhányszor jégeső. Idén kimaradt ez az „élmény” (pedig készültem: esőkabát is volt nálam), amely valamilyen szinten a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra része…

Minden elő volt készítve, de mégis akadt intéznivaló. Branea Róbert felelős szervező (jobbról) folyton telefonált Szinden

 

Egy nappal a számomra hagyományos, 30 kilométeres táv legyalogolása után – e cikk írásakor –elmondhatom: nincs izomhúzódás, izomláz, nincsenek vízhólyagok a lábujjaimon, nem fáj a forgócsontom, sem a bokám, a talpam, a térdem. Még a bal sem, amelyet részleges meniszkusz szakadás miatt tavaly májusban műtöttek meg.

Bezzeg a mi időnkben kapálni, szántani, gyűjteni kellett, gondolhatták Szind idősei...

 

Mindez valószínűleg annak is köszönhetően, hogy a Jókai TT előtt három nappal felajánlottam Branea Róbert felelős szervezőnek, hogy segédkezem a Várfalva utáni útszakasz megtisztításában és kijelzésében – nem mértem, de körülbelül 10-15 kilométert gyalogolhattunk, ami jó felkészülésnek bizonyult.

Inkább élmény, mint teljesítmény

Igen, élménytúra, mert – bár lehet, fel tudnám venni a versenyt az élbollyal –, valahogyan nincs elég ambíció és motiváció bennem ahhoz, hogy teljesítménytúrává formáljam át. Az évek során elsősorban mindig a társaság és a hangulat volt a fontos számomra, a csapat megszervezése, s az, hogy amennyiben lehet, akkor együtt, a barátságot közös élményekkel tovább építve tegyük meg a távot a többiekkel. Élmény és nem teljesítmény tehát, habár a szintidőt teljesíteni kell ám. Ez most sem sikerült minden esetben, a hivatalos igazolólapon szereplő adatok szerint már a harmadik ellenőrzőpontnál kifutottunk az időből. Várfalván már fél óra volt a késés, de belehúztunk, és a Székelykő nyergében felállított ellenőrzőponthoz már fél órával zárás előtt érkeztünk meg Emmával és Jocóval.

Szép idő, friss levegő, jó társaság. Mi kell több?

 

A Rajt oszlopba 9 óra 53 percet jegyeztek fel, de Kudor Emesére várva (kiderült, hamarabb elindult...) végül csupán 10 óra 15 perc tájt indultunk el. A Tordai-hasadék végén levő ellenőrzőponthoz 11 óra 47 perckor értünk. A további adatok: Kápolnás-tető – 13:05, Curmătura-nyereg – 14:10 (az EP-t 10 perccel korábban „hivatalosan” bezárták), Várfalva – 16:00 (ettünk-ittunk, de nem sört), Székelykő – 19:00, Torockó – 20:11.

Kis ijedelem, majd meglepetések

De visszatérve az elejére, reggel fél kilenckor a régi Flip előtt kis ijedelem lett úrrá az embereken: 19 férőhelyes kisbuszba kell mindannyiunknak beférnünk? Körülbelül tíz perccel később azán mindenki megnyugodott, megérkezett a negyven férőhelyes nagybusz. A szindi paplakot valósággal megrohamoztuk, de a hetekkel, hónapokkal korábban elkezdett szervezői munkának köszönhetően az előre előkészített igazolólapokat és túrakalauzokat gyorsan kézhez kaptuk, s indulhatott is 30 kilométeres gyalogtúránk. Szind után egy bal kanyarban levő háznál korábban már eltévedtünk, most viszont tudtuk, merre kell menni.

Innen jön a nehéz része...

 

A Tordai-hasadéknál már az elején éles női hangra lettünk figyelmesek: „se plăteşte taxă!” A fejenként 4 lej leperkálása után akadálymentesen folytattuk utunkat, vizet viszont a megszokott helyen nem tudtunk tölteni a kulacsokba, mert időközben fémhuzalokkal kifüggesztett fahidat építettek. A „hadd-el-hadd” a Tordai-hasadék után következett: felmászni a Kápolnás-tetőre. Azzal motiváltam magam, hogy fent pizzát árulnak, s finom sör jár mellé... Utóbbi csupán a helyszínen volt (Várfalván szándékosan nem fogyasztottam alkoholt, nehezítette volna a menetelést), s a pizza helyett finom gulyással örvendeztettek meg bennünket.

Volt, aki belecsúszott a Hesdát-patakba

 

Közben persze meg kellett járni a hadak útját: Kápolnás-tető, Curmătura-nyereg.... Körülbelül itt csatlakoztunk ismét a Veres Ágiék családos-gyerekes csapatához, s ugyanezen a környéken lettem figyelmes egy igen fiatal résztvevőre. Édesapjától megtudtam, hogy a három és fél éves Varga Zoé Anna részben végiggyalogolja a 17 kilométeres távot… Ez igen, ez motivációt biztosított a folytatáshoz. Aztán a nyereg aljában, az ortodox kolostor mellett levő ellenőrzőpontnál ámultam-bámultam, amikor megérkezett a tizennégy esztendős Szélyes Nóra, barátom, Szélyes Levente legnagyobbik lánya. Nóra levált a csapatától, mert túl lassan haladtak, s utol akarta érni Szabó Lillát, a Kolozsvári Magyar Napok programfelelősét. Előbb viszont egy másfél méteres siklóval találkozott – szerencsére a barátnőm, Bianka korán észrevette az úton átsikló kígyót, s nem hagyta, hogy Nóra tovább haladjon.

Csak egy részét sikerült lefényképezni

 

Halálfejes Jézus-kereszt

A hőségre a várfalvi polgármesteri hivatal közelében, Barla Lóránt szüleinek háza előtti forrás jelentette a megoldást – kivételesen nem söröztünk, múltkor emiatt megszenvedtük az út további részét. A mászás után már elénk tárultak a Székelykő bércei, s a hűvös levegőnek köszönhetően is könnyebb volt a gyaloglás. A Székelykő nyergében fából készült, alacsony kerítéssel körbevett keresztre lettünk figyelmesek. A napelemek arra engedtek következtetni: éjjel LED égőkkel világítják ki… Valaki pedig halálfejet tett Jézus lába alá...

A Nagy Árkon mindenki óvatosan ereszkedett le

 

Szerencsére sikerült időt szakítanom a 2014-es Jókai TT-n a Nagy Árok közepe táján elhelyezett geoládám kicserélésére is, bár a hideg sör és a gulyás gondolata egyre inkább hatalmába kerített… Egyébként állítólag Sztranyiczki Gábor, a díjnyertes terepfutó olyan korán megérkezett Torockóra, hogy a gulyást el sem kezdték főzni, ezért lazán visszaszaladt Várfalvára, ahol még volt zsíros kenyér…

Az általam megkérdezett résztvevők hálásak voltak a szervezésért, valamennyien elégtétellel ültek buszra a túra végén, s gondolom, a szervezők is elégtétellel nyugtázták a nap végén, hogy megérte a fáradozásuk.

Minden bizonnyal a legfiatalabb résztvevő: a három és fél éves Varga Zoé öntapadóst kér az igazolólapjába

 

Kiss Olivér

Teljes cikk »

VIDEÓ-, FOTÓRIPORT - Jókai teljesítménytúra: útvonaltisztítás és –jelzés fejszével, fűrésszel, jelzőszalaggal

2018. május 09. / Szabadság

A XXI. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrák Várfalva utáni gyalogos és részben a biciklis szakaszának kijelzésére és az útvonal tisztítására került sor ma. A szintkülönbség, a technikai nehézségek, illetve a terep sajátosságai miatt igen nehezen és körülményesen haladt a munka… A videóriportból az is kiderül, hányan iratkoztak a különböző távokra, illetve a biciklis megmérettetésre, valamint az, mire számíthatnak azok, akik nem iratkoztak be a határidőig, de mégsem hagynák ki ezt az életre szóló élményt…

 

Kiss Olivér

Teljes cikk »

Jókai-túra, hogy lépd túl a korlátaidat

2018. május 03. / Szabadság

Mindig is ki szeretted volna próbálni, milyen egy igazi biciklis vagy gyalogos túra, de sohasem mertél nekivágni egyedül? Esetleg úgy érezted, hogy neked nem menne olyan jól, s mindenki rajtad nevetne? Anne Mustoe, egy nyugdíjas iskolaigazgató története – aki számtalan kilométert tett meg kerékpárján, és több országban is járt vele anélkül, hogy a biciklikerék felfújásához értett volna –, bizonyíték arra, hogy bárki képes bármit megtenni, hiszen a túrázás (is) sokkal inkább mentális, mint fizikai folyamat. Ha még mindig bizonytalan vagy, és egy olyan túrát keresel, ahol nincs szükség tapasztalatra, de amely teljesítése egy újabb mérföldkő lehetne az életedben, akkor a május 12-ére kiírt 21. Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúra pont neked való!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület – Kolozsvár 1891 idén immár 21. alkalommal szervezi meg a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrát, amelyet először 1998-ban rendeztek meg, az 1848-as forradalom 150. évfordulóján. S miért éppen Jókai Mórról nevezték el? Mert a nagy természetjáró, egyben tiszteletbeli EKE-tag és -támogató Jókai az Egy az Isten című regényének megírását megelőző adatgyűjtő útja során megtett utazását követi nyomon.

A Kolozsvár–Torockó távot a résztvevők gyalogosan, illetve – 2016-tól kezdve – kerékpárral is megtehetik. A bringások a Báthory-líceum elől indulnak Szindre, majd onnan több változat közül választva jutnak Torockóra, míg a gyalogosok 55, 30, 17 vagy 10 kilométeren próbálhatják ki magukat (a rajthelyszínek és -időpon­tok kiderülnek a túrafeltételekből, amelyet a teljesítménytúrák honlapján, az ekekolozsvar.ro/teljesitmenyturak oldalon lehet tanulmányozni).

Újdonság, hogy idén a szervezők a nevezési díjakból befolyó összeg 5%-ával hozzájárulnak a Yuppi Tábormozgalom Egyesület által krónikus betegségben szenvedő gyermekek részére szervezett élményterápiás táborok költségeihez.

Amint azt Branea Róbert felelős szervező a Szabadságnak elmondta, a Jókai-túrára május 7-éig lehet jelentkezni. Eddig már mintegy 300-an regisztráltak, így jó esély van arra, hogy megismétlődjön a tavalyi siker, amikor 380-an indultak. A túrán bármilyen korosztály részt vehet, kicsitől nagyig, a kevésbé sportosoktól a jó fizikummal rendelkezőkig – éppen ezért lehet több táv közül választani. A túra résztvevőinek túrakalauzt, valamint kérésre emlékpólót is biztosítanak, a túrát teljesítőket pedig oklevéllel és kitűzővel jutalmazzák. Emellett a résztvevők bizonyos távok esetében energiacsomagot, minden ellenőrző pontnál folyadékot, egyes helyeken szendvicseket is kapnak, a túra végén pedig, délután fél 4-től kezdődően, meleg étellel vendégelik meg őket Torockón. A rajtokhoz való, az egyes csomópontok közötti, illetve a Torockóról való szállítás külön megrendelhető a túrák honlapján.

Branea Róbert azt is kiemelte, hogy az EKE weboldala 2016 óta folyamatosan fejlődik, így ezen belül már működik a teljesítménytúráknak (Jókai, Vasvári, Kós) kifejlesztett, archívummal ellátott, a Jókai-túrák esetében immár háromnyelvű (magyar, román és angol) része, a teljesitmenyturak.ekekolozsvar.ro honlaprendszer, ahol regisztrálni lehet a túrákra.

Ez a túra az összetartozásról, a közösségszervezésről és önmagunk képességeinek megismeréséről szól – hangsúlyozta a szervező –, emellett azoknak a tájaknak a megcsodálásáról, ahová sokszor az emberek nem mennének el, ha valaki meg nem szervezi a túrát. A lényeg önmagunk fizikai erőnlétének feszegetése, önmagunk megismerése, és fontos szem előtt tartani: ez nem egy verseny, ahol a hajtás, a másokhoz mért időeredmény a fontos, hanem csak önmagunknak kell bizonyítanunk. Kicsinek és nagynak tehát egyaránt felejthetetlen élményt nyújt, amit nem szabad kihagyni.

Jock Evelin

Teljes cikk »

Jókai-túra, hogy lépd túl a korlátaidat

2018. április 29. / Szabadság

Huszonegyedik alkalommal lesznek Jókai Mórról elnevezett gyalogos, és harmadik alkalommal kerékpáros túrák május 12-én. Nem túlzás azt mondani, hogy a Jókai a család túrája, hiszen olyan sokszínű változatban állnak rendelkezésre a választható útvonalak, hogy a kezdők és haladó túrázók is megtalálhatják a számukra legmegfelelőbbet.

Gyalogos túraváltozatok. Gyalogos 55: Kolozsvár–Torockó, az útvonal hossza 53,09 km, a szervezők által megszabott szintidő 14 óra, teljes szintemelkedés 1871 m, teljes szintereszkedés 1952 m. Rajt: 6.30–7.00, Kolozsvár, Bükki Kemping. Gyalogos 30: Szind–Torockó, az útvonal hossza 29,25 km, a szervezők által megszabott szintidő 10 óra, teljes szintemelkedés 1388 m, teljes szintereszkedés 1323 m. Rajt: 9.30–10.30, Szind, unitárius paplak. Gyalogos 17: Szind–Várfalva, az útvonal hossza 16,85 km, a szervezők által megszabott szintidő 5 óra 30 perc, teljes szintemelkedés 661 m, teljes szintereszkedés 725 m. Rajt: 9.30–10.30, Szind, unitárius paplak. Gyalogos 10: Várfalva–Torockó, az útvonal hossza 12,40 km, a szervezők által megszabott szintidő 5 óra, teljes szintemelkedés 728 m, teljes szintereszkedés 598 m. Rajt: 10.30–12.30, Várfalva, Polgármesteri Hivatal.

Kerékpáros túraváltozatok. A teljes útvonal hossza 62-85 km, a Szind-Torockó szakaszon választott útvonalváltozat függvényében. Kolozsvártól Szindig egyazon útvonalon kell haladni (36,77 km, szintemelkedés: 796 m, szintereszkedés: 697 m). Szindtől Torockóig összesen 19 rövidebb-hosszabb, könnyebb-nehezebb változat áll a résztvevők rendelkezésére ahhoz, hogy a túra végén Torockón célba érkezzenek (25,21–48,11 km, teljes szintemelkedés: 407-1306 m, teljes szintereszkedés: 331-1237 m). A szervezők által megszabott szintidő 12 óra, de becsléseink szerint akár 8 óra alatt is lehet teljesíteni, még a túra nehezebb változatait is. Rajt: 7.00–7.30, Kolozsvár, Báthory István Elméleti Líceum (Farkas/Mihail Kogălniceanu u. 2.). A kerékpáros túrára nem fogadhatjuk 14 év alatti kiskorúak nevezését.

A túrákra csak előzetesen lehet bejelentkezni, a túra honlapján vagy a regisztrációs irodákban.

Az utazás a RAJTokhoz – Bükki Kempinghez (Gy55), Szindre (Gy30/Gy17, Kolozsvárról vagy Várfalváról) vagy Várfalvára (Gy10), Várfalváról Torockóra, illetve a visszatérés Torockóról Kolozsvárra, Várfalvára vagy Szindre lehetséges a szervezők által biztosított mikrobuszokkal vagy autóbuszokkal. Ezeket a szolgáltatásokat, valamint az emlékpólót is a nevezési űrlapon lehet igényelni.

Az ellenőrzőpontoknál folyadékot biztosítanak, Szinden és Várfalván hideg, Torockón pedig meleg ételt, a Gy55 és Kerékpárostúra változatokon résztvevők energiacsomagot is kapnak. Az előzetes nevezések határideje május 7., 12 óra, ezután már NEM lehet benevezni. Kedvezményes nevezési (és fizetési) határidő: április 29., 24 óra. Kései nevezési időszak: április 30, 0 óra–május 7., 12 óra. Annak, aki a kedvezményes nevezési időszakban nevezett be, de a kedvezményes fizetési határidőig NEM fizette be a részvételi költségeket, ezt követően már a kései nevezési időszakban érvényes részvételi költségeket kell befizetnie. A benevezők által fizetendő részvételi költségek kifizetésének igazolása (fizetési bizonylat) legkésőbb május 7-én 12 óráig be kell érkezzen a szervezőkhöz. Ellenkező esetben május 8-án reggelig törlik a benevezőt a nevezési listáról.

Teljes cikk »

Emlék- és Teljesítménytúrák Torockóra

2018. április 27. / Kolozsvári Rádió

Az Erdélyi Kárpát Egyesület Kolozsvár 1891 kolozsvári szervezete minden érdeklődőt vár május 11-én a Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrákra.

A 21. alkalommal sorra kerülő gyalogos túra 10, 17, 30 és 55 km-es változatban teljesíthető. A kerékpáros túra III. kiírásán a résztvevők a tavalyihoz hasonlóan Kolozsvártól Szindig egyazon útvonalon haladnak, Szindről Torockóra pedig 19 könnyebb-nehezebb útvonalon juthatnak el, 62–85 km-es távokon.

Branea Róbert szervezőt hallják.

Teljes cikk »

Ketten a kerékpáros Jókairól

2018. április 26. / Szabadság

Pánczél Kata és Branea Róbert, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) által május 12-én szervezett Jókai Mór Emlék- és Teljesítménytúrákról beszél…

Beszélgetés a Jókai Mór túrákról

2018. április 25. / Paprika Rádió

Lehet jelentkezni a Jókai teljesítménytúrákra

2018. április 23. / Erdélyi Figyelő

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület idei Jókai Mór Emlék-és Teljesítménytúráit május 12-én tartják. A 21. gyalogos és a 3. kerékpáros túra részleteiról, az EKE-túrák sajátosságairól Branea Róbert főszervező és Pánczél Kata, a kerékpáros túrák résztvevője beszélt stúdiónkban.

Programajánló

Paprika Rádió

Honlapjaink fejlesztésének támogatói:
Communitas alapitvány Bethlen Gábor alap